Erotikus fanfiction




A napok csak úgy száguldottak, egészen addig, míg el nem érkezett a szalagavató napja. A végzősöket egész péntekről elengedték, engem pedig az utolsó három óráról, hogy el tudjak készülni a keringőre. A hajamat anya csinálta, a sminkemet pedig az egyik új barátnője a közeli szépségszalonból. A ruhámat már előző nap elhoztuk, így azzal sem volt probléma.
Izgultam, a partnerem, Máté mit fog szólni.
Nekünk, táncosoknak már korábban oda kellett érnünk egy utolsó próbára. Amikor Máté meglátott, elmosolyodott és megdicsért:
- Nagyon csinos vagy.

- Köszi – viszonoztam a mosolyát. Ő meg aztán végképp fess volt. Jól állt neki a frakk.
Ahányszor csak ránéztem, úgy éreztem, megérte a sok koránkelés és a fáradozás a keringővel. Egy kedves, helyes fiú hívott el!
A próbatánc ráadásul az izgulás ellenére is jól sült el.
Mikor aztán elkezdődött a szalagavató élesben, rám még nem volt szükség, ezért a háttérbe húzódtam. Figyeltem az igazgató köszöntőbeszédét, a névsorolvasást, a szalagtűzést… Aztán jöttünk mi a keringővel.
Még ha minden évben ugyanebben a teremben ugyanezen dal alatt ugyanezt a táncot járták is, nekem minden újdonságnak hatott.

Nagyon élveztem, hogy foroghattam, hogy tudtam a lépéseket, mindent. Ugyan nem láttam kívülről a táncot, de onnan, ahol én lépkedtem, szép volt.
Máté pedig végig biztatóan mosolygott rám.
Még ha az elején úgy is éreztem, hogy hülyeség volt elvállalnom ezt a táncot, most már biztos voltam benne, hogy nem. Megérte.
Mikor aztán félreálltunk, a konferanszié felszólította a szülőket, közeli hozzátartozókat, hogy jöjjenek le a parkettre, ha táncolni akarnak a gyerekükkel.
Máté szüleit nem láttam sehol – igaz, említették is, hogy ez alatt a tánc alatt majd az ételeket pakolják ki az asztalunkra. Épp ezért azt hittem, a partnerem engem fog felkérni…
Amikor Máté megjelent egy nála kicsit magasabb, magas sarkú cipőt és kurta ruhát viselő, nagyon szép lánnyal.

- Aliz, szeretném bemutatni neked a barátnőmet! – közölte Máté izgatottan.
Megütközve meredtem rájuk, aztán még idejében sikerült mosolyt erőltetnem az arcomra. Barátnője…?
- Örvendek – nyújtottam kezet bizonytalanul a lánynak, aki vidáman meg is rázta azt.
- Zita vagyok – mutatkozott be. – Annyira hálás vagyok, hogy táncoltál az én macikámmal… Tudod, én túl magas lettem volna mellette ebben a táncban. Már azt hittük, nem találunk olyan lányt, aki elég alacsony hozzá, de akkor jöttél te. Leköteleztél!

- Tényleg, nagyon köszi a táncot – tette hozzá mosolyogva Máté, még arcon is csókolt, és mintha kicsit védeni akarná magát, megjegyezte: - Alapjában véve nem, de Zita ilyen cipőkben mindig fölém magasodik…
- Aha – bólogattam hevesen, és a kontyom kicsit meg is lazult tőle.
- Gyere, macikám, most táncolhatok veled – kezdte húzni Mátét Zita, és mikor ők eltűntek a szemem elől, végre elengedhettem magam. Már fájt az arcom attól az erőltetett mosolytól.
Túl szép is lett volna, hogy egy ilyen kedves és jóképű fiú, mint Máté, felfigyeljen rám.

Ilyen állapotban pillantottam meg az általam meghívott barátaimat. Nem messze álltak tőlem – Zoé a ZZ kezében tartott fényképezőt nézegette, de Ati észrevett, és vigyorogva megindult felém.
Más alsóbb éves nem volt a szalagavatón, kivéve pár kistesót.
Igyekeztem vidám képet vágni, ami nem volt egyszerű, mert az újabb pofára esés miatt szúrni kezdett a szemem. De azért reméltem, ezt a többiek nem veszik észre.
- Gyönyörű voltál – vigyorgott rám Ati, mikor odaért hozzám. – És nem is látszott, hogy te is két ballábas vagy…! Miért nem táncolsz most? – értetlenkedett aztán.
- Hát… megérkezett a partnerem barátnője – mormogtam.
- Máténak nője van? – hökkent meg Ati.

Nyitottam a számat, hogy elmeséljem a történetet, de mikor nem jött ki egy hang sem a torkomon, inkább nem kísérleteztem, csak bólintottam. Valamiért úgy éreztem, ez az egész nekem tényleg nem akar összejönni. Hiába álltam ott keringőruhában, felkontyolt hajjal, a pasik terén ugyanolyan szerencsétlen voltam, mint mindig.
Ati zavartan nézett rám; nyilván nem tudta, most mit kéne mondania vagy tennie, ha már ennyire nem vagyok nyilatkozó kedvemben.
Még körülbelül fél percig álldogáltunk némán egymással szemben, mikor valamiért hozzá léptem, majd keringős kéztartással megfogtam a kezét.
Ati előbb értetlenül pislogott rám, aztán nyilván rájöhetett, mit akarok, mert végül is nagy sóhajjal, de megfogta a kezemet.
- Ezt még nagyon meg fogod bánni – figyelmeztetett.
- Nem számít – ráztam meg a fejemet, mire a frizurám még lazább lett. De nem tudott különösebben érdekelni. Én már leszerepeltem, az emberek nem figyeltek rám. És most legalább valaki olyannal próbáltunk táncolni, aki a barátom.
Na, igen, próbáltunk… Ati Mátéhoz képest meg amúgy is eléggé mereven mozgott, de ilyen kis aranyosan, a homlokát ráncolva és néha csücsörítve igyekezett visszaemlékezni a lépésekre és helyesen tenni egymás elé-mögé a lábait.

Ahogy a bénázásunkra koncentráltam, fokozatosan kezdtem felengedni és jobban érezni magam.
- Te kellettél most nekem – jegyeztem meg Atinak, mikor már úgy éreztem, nem áll fenn a sminkem elmaszatolásának veszélye.
- Oh, a végén még elpirulok…! – humorizált nevetve Ati, és a derűnek meg is lett a böjtje: kis híján megbotlott, mire bosszúsan ingatta a fejét. – Azt hiszem, jövőre én ki fogom hagyni a keringőzést.
- Annyira azért nem vagy béna – mosolyodtam el. – Csak gyakorolnod kellene, mint nekem. És érdemes lenne olyan lánnyal táncolnod, akinek egy jobb és egy bal lába van.

- Eddig azt mondtad, neked balból is kettő van, erre lásd, milyen ügyes voltál ma…! Felvettem az egészet videóra, mikor hozzád jöttem, éppen Zoé meg Zalán nézték vissza – magyarázta. – Másrészt ne próbálj védeni. Veszett fejsze nyele vagyok, nincs nálam menthető tánctudás… - vigyorgott.
- Jó, akkor nem próbállak védeni – hagytam rá. Most egy ideig hallgattunk, aztán úgy éreztem, muszáj újra megszólalnom. – Köszönöm.
- Ugyan mit? – pislogott rám nagyokat értetlenül.
- A táncot – vigyorodtam el.
- Jaaa… - világosult meg a srác, aztán el is nevette magát, ahogy azt vártam is. – Nincs mit. Mármint, ha te ezt képes vagy táncnak nevezni… - hülyéskedett, aztán hirtelen hátra döntött.
Először azt hittem, el fogok vágódni, de Ati megtartott, aztán derűsen vissza is húzott állásba.

- Tessék, ez az egyetlen extra táncmozdulat, amit meg tudok csinálni… még pörgetéskor is én szédülök el – hülyéskedett.
- Ez aztán a teljesítmény – nevettem el magam. Elmondhatatlanul hálás voltam neki, amiért sikerült elterelnie a figyelmemet arról az apróságról, hogy a srác, aki miatt hetekig szenvedtem a tánccal, csak a magasságom miatt kért fel.
- Ugye? – hülyéskedett tovább. – De majd a végén azt is be fogom mutatni ám neked, milyen parádés köszönő meghajlásokat tudok produkálni, kis hölgy…!

- Lassan kezdhetsz is rákészülni – jegyeztem meg. – Mindjárt vége a keringőnek. Aztán végre mehetek haza…
- Miiii? – hüledezett a srác. – Na, nehogy már ilyen hamar meglépj, mikor te hívtál meg minket…! Mi úgy készültünk, hogy ez bizony egy nagy buli lesz, és nélküled nem lenne létjogosultsága. Nekünk meg ittléti jogunk. Nehogy már elmenj…! – fogta könyörgőre. – Ha valamelyik végzős haverom megszán, még azt is láthatod, mennyi sütit tudok letolni egy perc alatt…! – igyekezett csábítgatni.
Nem akartam elkezdeni ecsetelni, hogy alig negyed órája kaptam a meleg srác után a második legnagyobb arcon csapásomat, ezért csak felsóhajtottam.
- Beviszlek titeket, aztán megyek – döntöttem el.

- Ó, ki van csukva, hogy nélküled bulizzunk, mint azt már említettem – rázta a fejét határozottan Ati. – Zoé ki fog akadni, ha előállsz neki ezzel a butasággal. Másrészt van bulis ruhád is itt, nem? Mindenki átöltözik a menyasszonyi ruhájából ilyenkor. A másikban is látni akarlak. Nincs apelláta – döntötte el helyettem is.
- Te most arra utazol, hogy tanúja lehess a kiborulásomnak? – sóhajtottam fel. Nem voltam egy túlzottan érzékeny lélek. Alapjáraton. De ebbe a táncba nagyon sok időt és energiát fektettem. Megtettem volna akkor is, ha Máté már az elején elmondja, hogy miért pont engem kért fel. De nem tette, én pedig alaposan félreértettem. Ez pedig rosszul esett.
- Milyen kiborulásodnak? – meresztgette rám a szemeit az aktuális táncpartnerem.
- Nem számít – ingattam a fejemet.

- Nekem számít – szögezte le Ati, és komolyan nézett rám. – Mi a baj, Aliz?
- Majd elmesélem – fordítottam el a pillantásomat. Nem akartam pont neki pasiügyekről magyarázni. Majd Zoénak panaszkodhatok.
- Jól van – húzta a száját. – Akkor megígéred, hogy szépen átöltözöl és maradsz velünk bulizni? Ha megteszed, nem kell szembenézned a többiek haragjával, mert nem fogom elárulni nekik – alkudozott.
- Jó – sóhajtottam fel. Nem akartam balhét, úgyhogy inkább nem kötözködtem tovább. Majd azt mondom, fáj a fejem.
- Remek – mosolyodott el Ati, és amikor vége volt a dalnak, egy pillanatra megtorpant és megdermedt, majd színpadiasan hátrált, egyik kezében az enyémet tartotta, másikat a háta mögé tette… ezután szinte tökéletes derékszögben meghajolt, hosszan a kézfejemre csókolt, és ugyanolyan ünnepélyességgel kihúzta magát és közelebb húzódott hozzám. Akkor pedig elvigyorodott. – Na, milyen voltam? – érdeklődött kíváncsian.

- Zseniális – jelentettem ki őszintén. Mikor végül elszabadultam a parkettről, elköszöntem Atitól és elszaladtam az öltözőbe. Megfordult a fejemben, hogy esetleg csak szimplán lelépjek, de el is vetettem az ötletet, mert nem akartam kitolni a barátaimmal. Szóval végül odasétáltam a megbeszélt találkozóhelyünkhöz.
Egy másodperccel később megérkeztek a fiúk is – Ati cibálta maga után ZZ-t, és idegesen kijelentette:
- Gáz van. Zoé elment a mosdóba, szóval nincs sok időnk. Zalán, bökd ki Aliznak is! Gyerünk…!

- Mondtam már, hogy nem…! Nem kell mindenkinek elmondani! – ellenkezett ZZ.
- Mi van? – vontam fel a szemöldökömet.
- Aliznak igenis el kell mondani, ő is benne van a kis színjátékotokban! – közölte Ati a másik sráccal. – És ha te nem mondod el, elmondom én…! – fenyegette is meg őt.
- Akkor mondd te – nézett körbe idegesen Zalán. – De ekkora ügyet azért nem kellene belőle csinálni…
- Embert öltél? – borzadtam el.
- Rosszabb – fintorodott el Ati, aztán odahajolt hozzám és sietve a fülembe súgta: - Azt mondja, szerinte kezd belezúgni Zoéba. Mármint, ha már nem esett belé teljesen…
A hír olyan szinten sokkolt, hogy elkezdtem dőlni, és csak azért nem ültem fenékre, mert még idejében sikerült elkapnom a fiúk karját.
- Nem mondod! – meredtem ZZ-re. – Ez… elég rosszul jött ki. Zoé vissza akarja szerezni Eriket!

- Tudom – húzta a száját a srác.
- Most mi legyen? – tette fel a nagy kérdést Ati.
- Hát… esetleg megpróbálhatnánk rávilágítani Zoénak, hogy Zalánnal jobban járna – vetettem fel.
- Jó ötlet! – bólintott rá felcsillanó szemmel Ati. – Még ma este el is kezdjük.
- Mit kezdünk el? – érdeklődött Zoé, aki éppen ekkor ért oda és elcsípte az utolsó mondatot. Ati ügyesen kivágta magát:
- A közös bulizást a házibulikon kívül.
- Úgy van – helyeselt ZZ is, mikor rájött, hogy Ati az ő ügyét készült megmenteni.
- Ó. Remek – vigyorodott el Zoé, aztán felém fordult. – Olyan büszke voltam rád, nagyon ügyes voltál!
- Hát, köszi – mosolyodtam el halványan.

- Akkor menjünk is bulizni…! – indítványozta Ati, és elkezdte tolni maga előtt ZZ-t.
Zoé viszont csak pislogott rám.
- Valami baj van? – kérdezett rá végül.
- Nem nagy ügy, csak…
Neki most már elmondtam, hogy jártam.
- Íh, ez gáz – állapította meg, miközben lassan elindultunk, és együtt érzőn húzta a száját. – Pasik… szerintem ők nem érzik, milyen, amikor egy bizonyos módon néznek egy lányra. Ne is törődj vele, nem tudja, mit veszít veled!

- Nem is tudja, hogy egyáltalán veszít bármit is – mormogtam. – Neki eszébe sem jutott, hogy én félreérthettem a dolgot. Csinálom itt magamnak a bajt. Szívás.
- Hé, ne így állj hozzá – bökött oldalba. – Tudod, levontuk azt a következtetést a csajokkal, hogy az igazi, édes és tökéletes pasik akkor jönnek, mikor már lemondtál arról, hogy valaha is megtalálod a szerelmet. Nem szabad erőltetni. Légy közömbös! Jó, amúgy semmivel kapcsolatban sem jó szinte közömbösnek lenni, de ebben a témában megéri. Inkább tereld el a gondolataidat és bulizz kötetlenül!

Tudtam, hogy igaza van, de ez a szöveg egyben már sok volt az ideimnek.
Mikor éreztem, hogy könnyezni kezdek, a tenyerembe temettem az arcom és megráztam a fejem.
Nem akartam én minden áron bepasizni, mert tudtam, hogy ráérek még. De eddig még soha semmi nem jött össze, hiába próbáltam. És ez nagyon-nagyon rossz érzés volt.
- Jaj, szívem… - hallottam Zoé aggódó hangját, aztán éreztem, ahogy a lány magához is ölelt. – Valami rosszat mondtam? Na, ne sírj…
- Csak nem úgy sült el ez a nap, ahogy gondoltam – szipogtam.
- Elhiszem… - simogatta meg a hátamat. – De majd mi felvidítunk, rendben? Nem hagyjuk ám, hogy itt szomorkodjon nekünk a barátnőnk…!
- Ha legközelebb fiúra nézek, lépj a lábamra – kértem, miközben igyekeztem összeszedni magam.
- Elég sokszor kéne akkor átmenetelnem rajtad… - állapította meg Zoé kuncogva, és a hajamra csókolt. – Jól leszel…?

- Ha nem, majd eljövök – vontam vállat.
- Azt nem hagyom – vigyorgott Zoé, és átkarolva a vállamat vezetett a többiek után.
Nekem sajnos még nem volt kedvem vigyorogni, de legalább nem menekültem el, ahogy azt a gyáva kislányok – és talán szívem szerint én is tettem volna.
Amikor azonban beértünk az afterparty helyszínére – a közeli kibérelt kávézóba -, észrevettem, hogy páran furán néznek ránk…
Ati és ZZ pedig kifejezetten riadt képet vágtak.
- Samarásabb vagy, mint halloweenkor – közölte velem hüledezve Ati.
Az arcomhoz kaptam a kezem, és mikor elvettem onnan, láttam az ujjaimon a sminkemet. Belenéztem egy tükörbe, ami az előtérben volt, és rájöttem, mit néztek annyira.

- Elkenődött a sminkem – állapítottam meg.
- Valóban – állapította meg csodálkozva ZZ. – Váó.
- Szerintem korrigáljuk… - javasolta most már Zoé is. Eszerint ő sem figyelte a sminkemet. Ez jó jel. – Irány a mosdó!
- Jó – sóhajtottam fel. Hosszúnak ígérkezett ez az este, de az legalább vigasztalt, hogy a barátaim mellett garantáltan nem fogok unatkozni.



Szexi fotók, pornó képek


Erotikus tini szelfi     Közös leszbi maszti     Szex az asztalon     csöcsös milf     

Amatőr kiscsaj nagy faszba ül     Leszbi lányok     Vékony leszbi lányok nyalakodnak     Amatőr szöszi kézimunka