A lányok és a szerelem

Legújabb történetek

Legjobban keresett

Most olvassák:


Partnerek

Rosszlanyok.hu - Vidéki szexpartner kereső. Vidéki lányok. Csak
valĂłdi kĂŠpek!

A  legnagyobb szex, erotika, porno toplista.
A legjobb szex, pornó, erotika toplista. The best  sex, porn,  erotic sites of the top sex.




A lányok és a szerelem



A lányok és a szerelem
A fiatal lányok és a szerelem. Mennyi vers róla, mennyi regény, mennyi film! A legtöbb szemétbe való. Megalkotható e tökéletes m?, amely visszatükröz valamit a lényegéb?l a mi fiú,- s férfiszemünkbe? Megtudhatunk-e bármit is, amely segít levetkezni a naiv ámulatot, vagy kiragad minket a sokszor kiégett vágyak lemoshatatlan ragacsából?

Aligha.

De mi is az, amit tudunk?

***

A fiatal lányok, akár a csepered? ?zikék. Kíváncsi kis bestiák. Megismerik a saját testüket és lelküket, és felfedeznék a fiúkét is: az ehhez vezet?út rögös, de még viszonylag simább a test birodalmán át. Annál gyakrabban torpan meg a bájos utazó tanácstalan, szívünk köves partjainál.

Mikor eljön az id?, félresimítják homlokukból hosszú, selymes, éjsötét, napsz?ke; selyemsima, hullámgöndör, ámultfodros tincseiket, s mi ellágyulunk.

Ránk néznek ártatlan, tiszta, buja; csábító, igéz? tekintetükkel, és mi elveszünk.

Mosolyra húzzák szép ív?, duzzadt, telt és piros ajkaikat, és mi halottai leszünk egy nyugtalan mennyországnak.

Látjuk ?ket?

Látjuk ezeket a lányokat?

Legtöbbjük b?re még sima, az illatuk, mint a tej és a méz, s?r? ital párája a nyári hajnal ködragacsos szövetében. Tekintetük csillogó, eleven, de ott villódzik benne a vágy, hogy ráboruljon felh?ként a kéj s a lusta önkívület.

Álomképeinkben egyikük - akit szeretünk - kinyújtóztatja karcsú, kedves lánytestét, apró popsiján ingerl?en feszül a farmer, bimbói áttetszenek a toppon, hosszú nyaka megfeszül, csókokra éhesen.

Látjuk ?t?

Látjuk ?ket?

Ott nyüzsögnek mindenütt. Az utcákon, a tereken. A gimnáziumok el?tt, vidáman csicseregve, sugdolózva, összebújva, egymást simogatva. Hajuk bájos loknikkal hullik arcocskájukba, vakító fogsoruk meg-megvillan. Csilingel? hangjukon osztályzatokról, vizsgákról, undok tanárokról beszélgetnek, de mi halljuk, hogyan mélyülhet el a hangjuk, mikor a gyönyör terhe alatt nyögnek.

Szép srácok, sármos tanárok, tapasztalt férfiak felé sugároznak ?k túlterhelt s ragyogó érzékeikkel.

Ott vannak a buszokon, a vonatokon, a metrón; ott a boltokban, a bárokban, a könyvtárakban, szobájuk magányában: ezer színben mutatkoznak, elborítják a világot, mint májusban a fák szirmai. Mindennap több száz hajfonat, domborulat, völgyecske ring el?ttünk, s mi ezerszer is érezzük húsuk ellenállhatatlan vonzását.

És ellenállunk.

Meddig még?

Míg a járm?veken bóbiskolunk, a zebránál a zöldre várunk, agyunkban bódult látomások sorjáznak.

A lány fáradt. Hazaér. Levetk?zik. Egy szál bugyiban indul el zuhanyozni. Lapos hasa, feszül? combja maga az ökölbe szorulás, összefutó nyál a szájban. A fülke meleg, izmokat lazító párájában egy jókép? fiúra gondol, akinek sz?ke haja, izmos teste és hormonokat izgató szaga van. Egy tanárjára gondol, aki mindig ?t nézi. A tanár felette áll, ? csak szolga, de érzi, uralkodhatna felette, ha akarna. Lehet, hogy akar. Lehet, hogy megteszi.

Siklanak az ujjai a puha vállakon, kemény bimbókon, karcsú combok közt. S a hasadék érintése mily édes!

Az ágyban folytatja, sókristály lámpája halvány fényénél. Széttárt lábak, idegeinket borzoló nyögések. Heves mozdulatok, édes sikkantás a magányos csúcson.

Halljuk ezt a hangot?

Halljuk?

Ó, lány.

Néha csak ülnénk melletted, közelséged melegében, hozzád sem érve. Néha vállunkon pihen? könny? fejecskéd súlyára áhítoztunk. Van, hogy megfognánk a kezedet, s olyan is, hogy az arcod simogatnánk. Megcsókolnánk, magunkhoz szorítanánk, hogy elakadjon a lélegzet. Hogy megsz?njön a külvilág, s meghitten dobbanjon köztünk a csönd visszhangja.

De amikor a gép, a bennünk lév? szörny? gép felpörög, síkos vágyaink láthatatlan, nyúlós masszaként lepik el a testedet. Tudsz róla, hogyne tudnál: magadon érzed súlyát az utcán, az iskolában, a metrón, a kocsmákban. Értetlenül, undorodva, kacér zavarral vagy vállat vonva fogadod, amíg benned is megindul az ösztön. Tegyük meg hát, mondod, kész vagyok rá, miért is ne?

Néha túl sok lesz ez, túl sok lesz.

Olykor a tavaszi utcán lep meg az inger, mikor virágok és fák lehelete csigázza az újjászület? világot. Megesik, hogy egy osztálynyit látok bel?letek, gyönyör? lányok, úgy vonultok el a szemeim el?tt, egyszerre lépve, feneketeket is egy ritmusra riszálva. Ilyenkor összeszorítom a számat, pedig legszívesebben felüvöltenék, mélyr?l fakadón és elkínzottan: Érezni akarom a testeteket! Ha kitör ez a vihar, úgy érzem, az egész n?nemet képes lennék végighágni, elegend? l?porom van hozzá. És térdre vetném magam, ruhámat megtépve, morogva, csaholva, mint egy kutya, igen, úgy kúsznék a lábaitok elé.

Tépjetek szét! Vetk?zzetek le nekem, had tapasszam számat a melletekre, combotokra, az ágyékotokra, a feneketekre! Nevessetek ki, röhögjetek rajtam, a gúnykacaj csak szirénhang lesz elborult, sárnehéz agyamban. Barlangjaimban száguld a vér, mirigyeim pulzálnak, s a szívem még er?s. Mi kellene még?

Beléd verem, Kati! Ülj rá, Eszti! Szopjátok, igen! Zsuzsi, Ildi, Niki, mindannyian! Apró ajkaitokkal csücsörítsetek rá, igen!

Tövig!

Nyeld el!

Húzd szét!

Pucsítsatok, az istenit! Látni akarom a kövér pinátokat, a seggetek rózsás lyukát!

Ne maradjon titkotok el?ttem!

Ó, a titkok, a titkok, a titkok...

A vágy folyó, f?sodorral és holtágakkal, felszín alatt bugyogó rejtett forrásokkal.

Elmerülés a sz?k nyílásban. Lélegzet forrósága a füledben. Jaj, én még csak tizenhat vagyok. Sz?z vagy még? Már nem. Féltékenység marása. El?ttem voltak? És a francba is, egy iskolabuszon? Pumpálom. Jó ég, ez hihetetlen. Elfér a popsija a két tenyeremben, és mennyire nedves. Élvezi. Jószív? ribanc, mindenkinek ad magából. Azt mondta, akár a barátn?je is beszállna. Ó, az is egy hamvas barack. Mivel érdemeltem ezt ki? Mindjárt elmegy a drága, már karmol. Hogy vonaglik a keskeny csíp?je. Köldöke liftezik. A szemén már ott a hályog.

Ó, csodás.

N?k. Ámulat. Hitetlenkedés.

Megvetés -

***

Úgy indulunk neki a szerelemnek ahogyan az iskolatáskát dobtuk le egy nehéz nap után az életer? sóhajával és vad elszánással hogy be sem kapunk semmit csak rohanunk neki az id?nek a vágy hétágú szuronyával odakinn tavasz van ezerágú nap es?szagú szél sikálja az álmainkat amik megtestesülnek ?benne aki minden nap elhalad ablakunk alatt hajfonataival búzaszín? ragyogásban farmerében mely úgy feszül ó még nem tudjuk mi van alatta csak egy sráccal beszéljük az öltöz?ben a sz?kének tényleg sz?ke ott is állítólag az öcsi már csinálta és egyéb hazugságok de nem t?nik hazugságnak mert szinte látjuk és oly könny? elhinni a fürd?szoba falai között hol szorongva hallgatózunk nem e megy el anyu a ajtó el?tt esetleg nem nyit e be ó hát elsüllyednénk mert odalenn nem szorongunk odalenn ifjú t?zzel égünk simogatjuk szorongatjuk szappannal próbáljuk és többnyire semmi se történik de ha elkapjuk a sodrást ó igen ha látjuk a lány arcát amely tovább szépül a fantáziánk márványsíkos birodalmában mikor ? is bekerül a sodrásba és akkor összeáll minden és a víz csobban és mi nyögünk és már nem érdekel ki hallgatózhat az ajtó el?tt még a nevét is motyogjuk annak a lánynak aki nekünk az els? akinek gondolata úgy húzza össze a szivünket mint az alkohol a b?rt a seb körül ami fáj ami nem gyógyul be sosem

De akkor még ez csoda és varázslat nem rágjuk a körmünk hogy hogyan is lehetne ez a VALÓSÁGBAN nem agyalunk azon hogy szeretni fog e viszont legalábbis nem igazán és pláne nem azon hogy elhagy e majd hogy megcsal vagy egyszer?en szarik az egészre és csak a pénzünk kell neki naná hogy nem hisz azt sem tudjuk mi az a pénz a mami csomagolja az uzsonnát és megvesszük az iskolatejet ezenkívül csak cukorkára kell viszont biciklink az van és azzal kivágtatunk a határba és felmegyünk a dombra ami felett széles vásznú és patyolatfény? felh?k úszkálnak és körülnézünk és sóhajtunk és olyanokra gondolunk amiket sosem mondunk el a barátainknak hogy ?t látjuk minden egyes f?szálban fában pocsolyában és felh?ben az áttetsz?en tiszta alkonyi sugárban a patak cseppjeiben az alattunk lév? mez?t átszel? makadámútban a város templomtornyában a folyóban amely oly örök és változatlan mint ahogyan a mi szerelmünk marad mert az marad és nem öregszünk és az álom teljesül és ez így lesz kérem ez így ez nem is lehet másként

***

És annyi évre rá még mindig a vágyak ölelésében létezünk: Shíva inas, görcsös polipkarjaiban, melyek ágyékunk és agyunk egyként fogja marokra. És a férfiagy - különös? - áhítozik a katasztrófa után.

A legrosszabbra várok: beléd szeretek, és te csalfa, te ágyúhúzó, félrekefélsz. Miért is ne. Ha én megkaptalak,
más is megkaphat. Mohón fogadtál be engem, imádod tehát a négy bet?t ami ugye ef-fel, igen, de végtére is az van majd mindannyiunknak. És a Férfi, az is mind egykutya, a digóktól a postáson át az eszkimókig. ÉN más vagyok: a g?gtökély? érinthetetlen, minden világok formálója, az egyszeri és a megismételhetetlen. De te? Nem értesz meg engem, jó, ki róná fel ezt neked. De mondok valamit, amit els?re talán furcsálsz majd. Te voltaképp nem is létezel, önnön jogodon semmiképp, csak mint a részem, amíg mellettem vagy. Ha megcsalsz, egy kurva vagy, egy utolsó lotyó, olyan, mint a TÖBBI, de tudod mit? Nem is ez zavar engem. Mit zavar, felháborít. Ha tudni akarod, DÜHÖNGÖK.

S tudod miért?

Mert el merészelsz dobni engem, minden világok formálóját, az egyszerit és megismételhetetlent. Mert olyan buta vagy, hogy azt képzeled, más férfiak különbek nálam. Hülye picsa! Jó, dühöngök, de ugyanakkor sajnállak. Igen-igen sajnállak. Lenéztelek, szarba se vettelek, néha megvertelek, de csak azért, mert neked erre SZÜKSÉGED volt. S te ezt nem látod be. Csóválom a fejemet, de hát ti n?k már csak ilyen ostobácskák vagytok. De tudod mit? Teszek rá! Annyi n?t kapok, amennyit csak akarok. Téged pedig, az új kan is dobni fog, majd meglátod, ha már a sörtés kagylót behintette nálad.

Engem többé nem dobnak. Mit nem! Hülye leszek eztán megbízni egy n?ben.

Menj hát, dugjál vele, tárd szét neki a PINÁDAT (mily mámorító kimondanom, miután a levelekben évekig a kincsednek becéztem - micsoda hülyeség volt ez)! Nyögd az ? fülébe, mint egykor az enyémbe, hogy "még... ez az... tovább... ne hagyd abba...", meg a kurvák többi szövegét! Nem érdekel!

Lihegek, s a szívem hevesen ver. Kezem ökölben. Kényszert érzek, hogy lesújtsak vele valamire. Aztán feldereng az ?sember, a bunkó és a koponya képe, és inkább a tenyerembe temetem az arcomat.

Rágyújtok, s hamarosan érzem, kezdek lehiggadni. Mert mit lehet tenni? A világ tele van n?kkel. Életünk útján mérföldkövek ?k, s ha lerobban valahol az autónk, akkor jön csak az igazi baj. Hívjuk a Sárga Angyalt, de az az angyal gyakran csuhát visel, és egyenesen a templomba vontat bennünket.

Ha innen nézzük, semmi gondom. Eddig ügyesen kerültem a kátyúkat, és ha a szemem továbbra is az úton, eztán sem eshet meg ilyesmi velem.

Semmiképp. Sohasem.

Higgadok, s bár a szomorúság nem távozik, a szorító fájdalom enyhül szívem körül.

Mert létezik még egy hely, ahová elvonulhatok, ha már torkig vagyok a ki-kivel baszik, ki-kit ver át szarsággal, ha már életem múló évei sötét fellegként nyomasztanak. Ez a hely messzebb esik a férfitudattól, elég messze ahhoz, hogy békére leljek benne, amikor túlságosan fojtogat az akarnokság posványa.

Arrafelé terül el, ahol a gyermeklét folyója a feln?ttkor tengerébe ömlik, a napfényes síkságon, ahonnan még távcs?vel nézve is jelentéktelen bárányfelh?nek t?nik az a nyomasztó felleg. Ha álmodva, vagy félig éberen eljutok erre a helyre, lepihenek a parton, a langymeleg homokban, és megvárom, amíg ? eljön hozzám.

Fehérben jön el. Ó, mindig hófehérben.

Akkor kinyújtom felé a karjaimat, és belekapaszkodok légies, reszket? alakjába. Félve, megillet?dve megérintem mosolygó arcát, súlytalanná válva hullok felé egész valómmal, pusztán a fürtjei közt leélni egy örökkévalót.

Ha a teste is kitárulna nekem, mint talpam alatt a kagylók héja, az csak ráadás lenne a végtelenre. Egy adomány, melyet nem érdemel meg kifacsart életem, másokat béklyózó önzésem és gránitkemény érzéketlenségem.

De elfogadnám, el én. Úgy, miként b?neim bocsánatát, szívem megtisztítását, a feltündökl?, kései szépséget - s köszönném neked mindezt, dics?, halhatatlan szerelmem örökfény? napja.




Szex képek, erotikus fotók


Szexi fehérneműs szexkép     Tini seggbefasz     kitárt pina     Szexi csaj     
Leszbi strapom party     Durva szöszi     spermás száj     Nagy csöcsök közt a fasz     
KArina Hart gigantikus mellei     Petu, Monique Woods pornó     Szőke molett pina     Szájon élvezve