Ne engedj el

Legújabb történetek

Legjobban keresett

Most olvassák:


Partnerek

A  legnagyobb szex, erotika, porno toplista.
A legjobb szex, pornó, erotika toplista. The best  sex, porn,  erotic sites of the top sex.




Ne engedj el



Ne engedj el
A szürkület sötét szálakat szőtt a fák közé. Lassan, szinte észrevétlenül kúsztak egyre beljebb az erdő sűrűjébe. Ahogy lomhán gomolyogtak, úgy nyelték el apránként a színeket, úgy homályosították el az addig éles körvonalakat. Ceris a falu felől érkezett és még napnyugta előtt át akart érni a hegy felé elterülő tisztásra, azonban már érezte, hogy elszámította magát. Bőven beesteledik, mire kiér az erdőből. Ha kiér egyáltalán. A levegőt kapkodta, miközben egyre sietősebben szedte a lábait. Valójában már futott, mégis próbált úgy tenni, mintha csak sietősen gyalogolna. Rémülten kapkodta a fejét, ahogy ébredeztek körülötte az éjjel teremtményei. Nem értette, miért próbálta még mindig hitegetni magát, hogy nincs oka félni. Hiszen a tagadás nem védi meg semmitől.

A férfi a hegyeken át érkezett. Bár tudta, hogy sötétedés előtt már nem ér ki az erdőből, mégis nekivágott. Hiszen mit számított? Komótosan haladt, nem érdekelte a sötét, nem félt a körülötte éledező éji világtól. Látott már ennél sokkal rosszabbat is. Érezte, hogy a nyomába szegődött valami. Megtörten sóhajtott, majd eltökélte magát és meggyorsította a lépteit.
– Bárcsak itt pusztulnék... – morogta maga elé, de nem állt meg.
Várta, hogy végre egy tisztást érjen vagy legalább a fák ritkuljanak. Ekkor hangokat hallott arról, amerre tartott. Nem állt meg, csupán lassított és közben fülelt. Pillanatok alatt felismerte, hogy valaki nem messze tőle, pont felé tart zihálva és felelőtlenül nagy zajt csapva. Ha nem lenne elég a mágikus lények jelenléte még a ragadozók figyelmét is felkelti így. Mit keres ilyenkor az erdőben? Meghalni jött? A hangja alapján egy fiatal nőnek vélte és nem is tévedett.

Amint a férfi kiért egy apró tisztásra, megtorpant, de a lány túl későn eszmélt és egyenesen nekirohant. Ő elkapta a karjánál fogva, mire Ceris ijedten nézett fel rá, ám szemében azután rögtön egy halovány remény csillant.
– Hová ilyen sietősen? – kérdezte a férfi és magára erőltetett egy kicsit sem őszinte nevetést.
– Az a lidérc ott, majdnem elkapott! – tört ki a lányból gondolkodás nélkül.
Hirtelen fordult meg, ellépve a férfitól és arrafelé mutatott, amerről jött.
– Gyere vissza! – kapott ő utána. Hangja dühös volt, megrémítette Cerist. – Ne engedj el, amíg fel nem kel a nap – mondta immár nyugodtabban. – Felfalja a lelked, ha magad maradsz.
A lány teste megremegett. A férfi érezte, amint reszketni kezd a kezei között. Megszorította a vállát.
– Ne aggódj, amíg velem vagy.
– Ki vagy te? – fordult ezután már óvatosabban felé a lány, vigyázva, nehogy megszakadjon az érintés.
– Egy magányos vándor – felelte a férfi.
– Több vagy te, mint egyszerű vándor... – nézett fakó színű szemébe Ceris.
– És ez a te szerencséd.
Amikor rájuk ereszkedett árnyai teljében a sötétség, egymás után derengtek fel ezüstös fénnyel a tisztás gyepében megbújó, apró virágok.
– Itt halt meg Fryn és Xel is a múlt hónapban – suttogta elhaló hangon a lány, ahogy ráismert a helyre, amitől mindenkit óva intettek a faluban. – Mi is itt végezzük?
– Nem – szorította meg újból a férfi, hogy felrázza a testét a halálfélelem okozta bénultságból. – Amíg hozzám érsz, addig biztosan életben maradsz.
– De hogyan? – nézett kérdőn a szürkésbarnára fakult szemébe. – Mi vagy te?
– Egy egyszerű ember, aki varázserőt kívánt... olyasvalakitől, akitől nem lett volna szabad. Megkaptam, de egyedül nem tudom rendesen használni.
A lány értetlenül meredt rá.
– Kell valaki, akinek a teste átsegíti az energiákat ebbe a világba. Én egyedül kevés vagyok hozzá.
– Mit művelsz velem? – borzongott meg Ceris.
– Ne aggódj, nem lesz bajod. Csak egy kicsit elfáradsz tőle reggelig. Rég megtanultam már a mértéket. Nem foglak megölni, ettől ne félj.
– De ez tiltott mágia...
– Inkább zabáljon fel az ott? – intett fejével a lidérc felé, ami a fák között rebbent ide-oda.
A lány tehetetlenül kifújta a levegőt.
– Hogy hívnak? – kérdezte a férfi.
– Miért érdekel?
– Itt leszünk egészen reggelig. Ha távol akarok tartani magunktól mindent, akkor nem mehetünk tovább – nézett a sárgászöld szemekbe. – Szóval... én Verg vagyok. Neked mi a neved?
– Ceris – adta be a derekát a lány.
– Mit keresel ilyenkor az erdőben?
– Én csak... Nem! Ez nem tartozik rád! – tört ki belőle hangosabban, mint amire bármelyikük is számított.
– Sss... Nyugalom, te lány! Ha nem akarsz, ne válaszolj, de ne kiabálj! Ne csődíts már ide mindent, ami fel akarhat falni minket!
– Sajnálom... – horgasztotta le a fejét Ceris.
– Hé, – emelte meg az állát a férfi – semmi baj, csak most már ne csapj zajt. Rendben?
A lány bólintott.
– Te mit keresel errefelé? Miért nem alszol éjjel, ahogy az egy rendes vándorhoz illik? – kérdezte aztán halk hangon.
– Nem szeretek aludni. Nyomasztó álmok gyötörnek, ha nem iszom előtte valami jófélét. Gondoltam, még elérem a falutokat, mielőtt mindenki aludni tér.
– A tiltott mágia miatt van, ugye?
– Talán. Talán csak megátkoztak. Talán ez a sorsom a kezdetektől fogva.
– Ma éjjel úgysem alszunk – nevetett halkan és bizonytalanul Ceris.
– Nem... ma éjjel... nem alszunk... – mondta utána a férfi és túl hirtelen ragadta meg a figyelmét a lány formás teste. Egészen fejbe vágta a felismerés, hogy milyen vonzó nőt is szorít magához.
Ó, az átkozott sors! Miért pont egy ilyen gyönyörű fiatal nővel kellett összeakadnia? Hosszú, szőke haja zilált és kócos volt, de legalább annyira megbabonázóan gyönyörű, mint Líva hófehér hullámos tincsei. Ennek a törékeny lánynak szinte minden porcikája élete nagy szerelmére emlékeztette. Bár sokkal emberibb külsővel áldotta meg az élet, mint az északi havasokból száműzött papnőt, de a termete, az orra, az ajkai, még a pír az arcán is, mind őt juttatták eszébe. Hogy nem vette eddig észre? Biztosan a halovány fény tette, meg a vágya a felejtésre. Baljával a lány kezét fogta, ujjaikat összekulcsolták, jobbjával pedig a derekát szorította magához, hogy ámulatában egyetlen pillanatra se eressze el. Mindketten érezték, ahogy a férfi hímtagja hamar életre kelt. A sárgászöld szemek tágra nyíltak a rémülettől.
– Voltál már férfival? – kérdezte Verg.
A lány megrázta a fejét. A férfi mély levegőt vett, majd az ajkaihoz hajolt. Megteheti ezt vele? Miért ne tehetné?
– Add nekem magad – suttogta.
– Ne! – azzal Ceris ösztönösen elhátrált volna, de Verg visszarántotta.
– Ne engedj el!
– Ezt nem szabad...
– Odaígértek már valakinek, igaz?
A lány bólintott és szemébe szomorkás fény költözött.
– Mi a baj? Nem jól választottak?
Ceris elfordította a tekintetét.
– Nyugodtan elmondhatod. Nem köt ide semmi, a szavamnak sem hisznek sehol. Ezzel nem árthatok neked.
A lány még mindig félrenézett, így nem láthatta, ahogy a férfi arca elkomorul.
– Úgy gondolták, az uralkodónak küldenek, hátha kedvét leli bennem és az udvarában tart. Aztán pár hete jött egy férfi. És sok pénzt ígért értem. Nagyon sokat...
– Szóval megvásárolt?
– Három nap múlva feleségül vesz.
– És ha nem vagy érintetlen? – vonta fel Verg a szemöldökét.
– Ne! Ezt nem tehetem!
– Mit számít? Legalább megmenekülsz egy érdekházasságtól.
– És a családom? Maradjunk szegénységben, nyomorban?
– Feláldoznád magad értük? Hisz eladtak!
– A szokások...
– Pokolba a szokásokkal! – tapadt hirtelen a lány ajkaira.
Ceris tudta, hogy tiltakoznia kéne, mégsem tett semmit. Engedte, hogy a férfi nyelve érintse az övét. Milyen régóta álmodozott már hasonlóról, de nem egy éjjel az erdőkben kóborló, tiltott mágiát használó, fura férfival képzelte. Azonban ez nem a tündérmesék ideje volt, hanem a letaglózó valóságé. A testét pedig átjárta a bizsergés attól, ahogy nyelvük egymásba gabalyodott. Miért hagyja magát? Ha itt meghalna, legalább tisztességgel tenné. Ő azonban élni akart és hagyni, hogy a férfi a magáévá tegye. Azt kívánta, hogy többé ne kelljen hazatérnie. Nem akart sem az uralkodó udvarába menni, sem egy tehetős uraság fiatal felesége lenni. Ezért igyekezett az erdőn túli nagy tisztásra, hogy megbetegítse magát annak a fának a termésével, ami csak ott nőtt. Ezért kötötte el a szomszéd lovát is néhány éjszakával előtte, hogy aztán hajnalra rátaláljon az asszonyra, aki boszorkány hírében állt. Az ő tanácsát megfogadva döntött. Ha kelésekkel lesz tele a bőre, már nem fog kelleni egyik magas rangú férfinak sem. A csúf külseje pedig csak addig tart, amíg mérgezi magát. Talán maradt volna nyoma a sebeknek, de mit számít, ha cserébe megússza a kényszerházasságot? Az egész egy sajnálatos szerencsétlenség lehetett volna, aminek hála, sem ő, sem a családja nem maradnának szégyenben.

Verg egyik kezével erősen a felkarjára fogott, a másikkal viszont gátlástalanul járta be a testét. Ceris apró mellbimbói megkeményedtek, könnyedén kitapinthatóvá váltak a ruhája anyagán át. A férfi élvezettel simított végig a tenyerébe illő melleken. A ruha túl magasra ért felettük, nem tudott benyúlni, hogy megmarkolhassa a feszes halmokat. Inkább lejjebb húzta a válláról, majd magához vonta Cerist és a füle mögé lehelt csókot. Végigfutott a lányon a libabőr. Verg ajkaival puhán a nyakát harapdálta, majd nyelve újból utat tört a szájába. Kihasználva aztán, hogy Ceris teljesen belefeledkezett a csókba, kioldotta a hátán a szalagot, ami fűzőszerűen fogta össze rajta a seszínű anyagot. A lány egy pillanatra megfeszült, mikor ráeszmélt, hogy innen nincs visszaút, de nem szakadt el Verg ajkaitól. Már figyelt rá, hogy egyetlen pillanatra se szűnjön meg a testük közötti kapocs. Aztán a ruha aláhullt. A hűs éjjeli levegő finoman simogatta szabaddá vált bőrét, akárcsak a férfi keze. Verg, mintha hónapok óta nem érintett volna nőt, olyan mohón haladt tenyerével a kívánatos domborulatokon. Ujjbegyei cirógatták a karcsú derekat, majd megszabadították a lányt az alsóneműjétől. A férfi maga is igencsak szabadulni vágyott a ruháitól, hímtagja jócskán feszült már a nadrágjában.
– Elengedlek – súgta Cerisnek. – Ne szakítsd meg a csókot!
A lány nem kérdezett, csak tette, amit Verg mondott. Megborzongott, akárhányszor arra gondolt, hogy nemsoká megtörténik. Nem így akarta elkerülni a rá váró házasságot. Mit fog tenni? Mégsem állíthat haza azzal, hogy egy idegen férfinak adta oda magát! Pillanatokon belül azonban arra eszmélt, hogy Verg elkapta a kezét és a férfiasságára tette.
– Fogd meg és ne ereszd! – mosolyodott el sokatmondóan a férfi.
Ceris szíve vadul kalapált, legalább annyira az izgalomtól, mint a döbbenettől. Verg ledobta magáról az ingét is, majd a lány szemébe nézett.
– Csinálod te, vagy folytassam én? – hajolt az ajkaihoz.
– Folytasd... – suttogta erre ő megszeppenten.
A férfi újból megmarkolta a felkarját, a másik kezével pedig a lábai közé nyúlt. Nem számított rá, hogy annyira nedves lesz, de szinte már túl könnyedén csúsztak ujjai a duzzadt nagyajkak között. Tetszett neki, hogy a lány nem húzódozott, hanem valóban kívánta őt. Ceris a szemét lehunyva hagyta, hogy a férfi a csiklóján játszadozzon, majd szinte megdermedt a teste, amikor hüvelyébe hatolt egyik ujjával. Aztán szaggatott sóhajai egyértelművé tették, hogy élvezi. Verg kezdte elveszíteni a fejét. Nem akart túl heves lenni, mégis, amint lenyomta a földre a lányt, a következő pillanatban már belé is merítette a hímtagját. Nem várt, nem hagyott neki szempillantásnyi időt sem arra, hogy elbizonytalanodjon. Óvatosan, ám megállás nélkül mozgott benne. Ceris egyre jobban sóhajtozott, ahogy az enyhe feszítés múlóban volt. Hiába érte váratlanul a férfi hevessége, hiába riadt meg a határozott mozdulataitól, az élvezet hamar oldotta a feszültségét. Mindenki kötelességként emlegette neki az együttlétet, egyedül a szomszéd Janna mesélt hasonló gyönyörökről titokban, amikor senki sem hallotta őket. Akkor nem hitte, hogy igazat beszélt a lány. Úgy gondolta, ő is csupán álmodozott, ahogyan maga is tette. Ezúttal azonban bizonyossá vált számára, hogy nem hazudott. Ceris halkan fel-felnyögött, amikor a férfi erősebben nyomakodott belé. Ez még annál is jobb volt, mint amit elképzelt. Kit érdekelt már, hogy oda a lehetősége a jó életre egy gazdag uraság mellett? Mit számított, hogy egy idegen férfi hatol belé?! Hiszen az egész teste bizsereg, az öle pedig forró és kéjre áhítozik. Lábait ösztönösen a férfi derekára kulcsolta és vele mozdult. Verg a nyakára hajolva kapkodta a levegőt és igyekezett visszafogni magát, nem akart még elélvezni. Ám ahogy a lány egyre jobban emelte a csípőjét, úgy ért egyre mélyebbre benne. Ceris erősen megkapaszkodott a hátában, és úgy zihált, ahogy talán még soha azelőtt. Verg szabadulni próbált a lábai közül.
– Add a kezed és eressz, különben benned megyek el!
– Nem baj. Engedd belém... – suttogta a lány.
– Biztos ezt akarod? – kérdezte a férfi, ám már eszében sem volt kivenni belőle a lüktető férfiasságát.
– Csináld – hunyta le szorosan a szemét Ceris és igyekezett kiélvezni a melegséget, ami odabent elárasztotta. Sajnálta, hogy nem tartott tovább. A szomszéd Janna ennél többről is mesélt. Talán csak eltúlozta?

Verg kicsúszott belőle, majd vigyázva, hogy el ne engedje, a lány mögé feküdt és a hasánál fogva magához szorította. Élvezettel csókolta a vállát, cirógatta a derekát, majd ujjai hamar lejjebb kúsztak. Először a köldöke köré írtak puha köröket, majd hirtelen siklottak szemérmére. Ceris lélegzetvételei szabálytalanná váltak, mély sóhajok hagyták el ajkát, mikor újból az előbbihez hasonlatos, őrjítő érzések kerítették hatalmukba. A férfi ujjai fürge mozdulatokkal csaltak ki önkéntelen nyögéseket a lányból. A vékony test egyre gyakrabban remegett meg a tapasztalt kezek között.
– Imádom, hogy ilyen síkos vagy – suttogta a fülébe Verg, majd hirtelen a lány hüvelyébe csúsztatta két ujját.
Ceris megrándult, majd megfeszült, aztán úgy helyezkedett, hogy a férfi mélyebbre érjen benne. Érezte, ahogy a fenekének nyomódó hímtag újra merevedni kezd. A férfi hamar széttárta kezével a combjait. Férfiasságával hüvelyénél játszadozott, majd egyszer csak belé hatolt. Könnyedén csúszott benne tövig, a lány bőséges nedve akadálytalanná tette a behatolást. Ceris a szemét lehunyva élvezte a lassú mozgást. Vajon minden férfival ilyen jó?

Verg igyekezett nem gondolkodni. Önző volt, kihasználta a lányt, ez nem volt kérdéses. De tudta, hogy olyan élményt ad neki elsőre, amilyet kevesen szoktak. Az uralkodót sem épp a szenvedélyessége tette hírhedté, hanem a fura vágyai és a még furább eszközei. Ennek a lánynak meg helyén voltak az ösztönei, kár lett volna vénülő, rangos férfiak kellemetlen szeszélyei között veszni hagyni. Magához szorította hát és a lassú mozgás mellett a csiklóját kényeztette. Ahogy kezdett szaporábban lélegezni, a férfi úgy gyorsított a mozdulatain. Ceris nyöszörgött. Hol megfeszült a teste, hol elernyedt, közben szemérmetlenül széttárta a lábait. Verg hirtelen elvette a kezét és a csípőjére markolt. Minél erőteljesebb lökésekkel dolgozta a lányt, ő annál hangosabb volt, egyre inkább úgy tűnt, hogy teljesen elveszítette a valóságot. Verg csitította, majd visszavett az iramból, lágyan folytatta csak és ujjaival visszatért a duzzadt csiklóra. Ceris megvonaglott.
– Ezt ne hagyd abba... – suttogta aztán és kezét a férfi kézfejére tette, hogy az ölén tartsa.
Verg elégedett mosolyra húzta a száját, a lány pedig levegő után kapkodott. Minden egyes simítással egyre jobb volt neki. Nem tudta, meddig lehet még fokozni, de nem is bírt gondolkozni rajta. Rábízta magát a férfira. Hagyta, hogy a kéj mind jobban hajszolja újabb kínzó gyönyörökbe. Úgy érezte, elméje menten beleháborodik az egészbe. És akkor hirtelen élesen áradt szét a testében egy megfoghatatlan mámoros érzés. Megfeszültek tőle a tagjai, kiürült a feje, levegőt is elfelejtett venni, annyira magába szippantotta. Aztán visszazuhant a valóságba. Az öle lüktetett, ő pedig ernyedten hagyta, hogy Verg továbbra is mozogjon benne. A férfi jó néhány lökéssel később hördült csak fel, újból a lányba engedve magját.

Ceris csendben feküdt a férfi karjai közt. Érezte, ahogy kicsúszik belőle a nemrég még kemény hímtag. Megborzongott a gondolattól, hogy mit tett. Majd rögtön el is hessegette a kellemetlen felhőket elméjéről, hiszen erről beszélt neki a szomszéd lány, aki a férjével élt át hasonló élvezetet. Semmi ördögi nem volt a gyönyörben, amit megtapasztalt. Csupán azt vethették a szemére, hogy egy idegen férfival hált, meghiúsítva a rá váró házasságot, megfosztva a családját attól, hogy kiemelkedjenek a szegénységből. Ezért ki szokták tagadni a lányokat – sóhajtott megtörten.
A férfi Ceris karját cirógatta. Mennyi ártatlan, tapasztalatlan lányt megkapott már, mégis minden alkalom ugyanolyan édes élvezetet adott neki. Hálás volt az együttlétért. De mi lesz a lánnyal, ha megfogan? Miért akarta így? Magához szorította a karcsú testét és a nyakába csókolt.
– Öltözzünk fel – súgta a fülébe.
– De olyan jó, ahogy hozzám érsz...
– Tudom, de ilyen helyeken jobb, ha készen állunk bármire. Már épp eléggé felelőtlenek voltunk.

Szótlanul ültek aztán a tisztás közepén, miután egymás kezét fogva szedték össze a ruháikat és úgy is öltöztek fel. Ceris a férfi vállának dőlt.
– Fáradt vagyok.
Verg gyenge lánggal égő mágiája kezdte kimeríteni.
– Aludj. Te nyugodt szívvel megteheted.
A lány a férfira nézett. Találkozott a tekintetük, de nem szóltak többet. Ceris ledőlt a puha fűbe, majd pillanatok alatt elnyomta az álom.
Verg testét bár kellemes érzések járták át, mégis egyre egykedvűbben bámulta a sötét erdőt maguk körül. Ha felkel a nap, folytathatja az útját. Újabb erdők, újabb falvak, talán újabb nők. Üresnek érezte magát. Líva nélkül már semmi sem olyan, mint azelőtt. Cerisre esett a pillantása. Mennyire hasonlított rá! Miért kísérti még így is?

Verg érezte, hogy pihennie kéne. Tagjai egészen elnehezültek, hosszú út volt mögötte. Elnyúlt hát a lány mellett és szorosan magához ölelte. Ujjaik összekulcsolva, nehogy elengedje, ha elkalandozna a figyelme. Mélyen beszívta a hajának illatát, megint izgalomba akarta hozni magát. Talán úgy könnyebben ébren marad. A lány fenekét jobban az ölébe húzta, és úgy mozgott csípőjével lassú ütemben, mintha hüvelyében járna újra. Férfiassága merevedni is kezdett, ám Ceris egyenletes szuszogása kellemes kábultságba ringatta a férfit. Hiába próbálta nyitva tartani a szemét, szemhéjai újra és újra lecsukódtak, majd hamar úgy is maradtak.
Álmában ismét a forró hüvelyben volt. Ezúttal a lány mögött térdelt, annak szőke hajába markolt, majd vállát a földre nyomta. Csípőjük olyan vad ütemben találkozott, hogy hangosan csattant össze a bőrük minden lökésnél. Ceris szemérmetlenül nyögött az élvezettől és azt kérte, lökje belé még mélyebbre. Verg teljesen a földre teperte, lefogta a csuklóját és veszettül hágta. Állatiasan. Ijesztően jóleső érzéssel töltötte el.
Hajnalodott.
A férfi kábán kereste maga mellett a lányt, de csak a füvet tapintotta. Az álom egy szempillantás alatt szállt ki a szeméből, mikor ráeszmélt, hogy már messze jár tőle. Fel akart kelni, de nem bírta mozdítani a lábait. Kínok közepette ült fel és meglátta, amint Ceris nemsokára a fák közé ér.
– Ne! Ne menj! Ne hagyj itt! Nem hagyhatsz itt te is! – kiabálta utána kétségbeesetten, ám a lány meg sem hallotta, csak haladt előre lassú, légies, valószerűtlen lépésekkel.
Az éjszaka árnyai még ott gomolyogtak egyre mélyebben az erdőben, ő pedig feléjük tartott. Verg nem értette hogyan, mégis látta, ahogy elégedett mosolyra húzódnak a lány ajkai.
Akkor hasított csak belé a felismerés.
– Ébredj már, te szerencsétlen! – hallotta meg Líva hangját. – Még nem késő!

Hirtelen pattant fel a szemhéja.
– Ceris! – kiáltott rekedt hangon a lány után, de ő nem hallotta meg.
A férfi talpra szökkent és utána vetette magát. Elkapta a karját, mielőtt belépett volna a még árnyakkal teli erdőbe.
– Átkozott bűvölet! – rázta meg a vállánál fogva. – Ceris! Térj magadhoz!
A lány nem reagált. Verg hirtelen pofozta fel.
– Ezt miért tetted? – meredt erre rá Ceris kócos haja mögül.
– Hová igyekeztél? – emelte meg a férfi a fél szemöldökét és az erdő felé intett a fejével.
– Hogy kerültem ide? – kerekedett el a lány szeme.
– Na, ezért kaptad a pofont. Hogy magadhoz térj.
Ekkor váratlanul Verg arcán is pofon csattant. Ceris pedig félig eltökélten, félig félve nézett rá.
– Másképp is magamhoz téríthettél volna – sütötte le aztán a szemét.
A férfi a döbbenetből ocsúdva elnevette magát.
– Ne haragudj. Nem gondolkoztam, csak tettem, ami jött.
Aztán mosolyogva figyelte a lány zavarát.
– Nem tudtam, hogy ilyen harcias vagy.
– Én nem... csak...
– Tetszik – állapította meg, miközben átkarolta a karcsú derekát és magával húzta vissza a tisztásra.
Harcias, akárcsak Líva. Miért hasonlít még mindig minden nőt őhozzá? Líva elhagyta. A hatalmat választotta. A halállal játszott és megjárta. Líva nincs többé. Hiába nem fakul az emléke, a nő, akit szeretett, már nem létezik. A halottakat pedig nem lehet feltámasztani. Aki mást mond, az hazudik. Ha úgy tűnik sikerül, az is csupán szemfényvesztés. Minden alkalommal.
– Verg?
– Mi az?
– Jól vagy?
– Persze – mosolyodott el keserűen.
– Sápadt vagy.
– Ne törődj vele. Majd elmúlik.
– Verg...
– Nézd – vágott a lány szavába, majd fejével a fák felé intett, ahonnan eltünedeztek az árnyak –, visszavonulnak. Már hazaindulhatsz.
Ceris kétségbeesett tekintete azonban elbizonytalanította. Összevonta a szemöldökét és közelebb lépett hozzá.
– Nem mész haza... – állapította meg.
– Nem – rázta a fejét a lány.
– Velem tartanál? – emelte meg a szemöldökét Verg. – Olykor veszélyesebb velem, mint éjjel egyedül maradni egy ilyen helyen – mutatott körbe.
– Legfeljebb meghalok – suttogta Ceris.
A férfi gyomra görcsbe rándult, a mellkasában pedig elviselhetetlen szorítást érzett, de nem mutatta mennyire letaglózták a lány szavai. Megszereti, elveszíti és egy újabb darab hal meg a lelkéből. Talán már nem is marad belőle semmi. Ám Ceris előtt a hallgatást választotta, megtartotta a gondolatait magának.
– Induljunk akkor – mondta színtelen hangon, majd megfogta a lány kezét és magával húzta.




Szex képek, erotikus fotók


Leszbi lányok     A seggembe akarom     Szexi picsák, lehet választani     Bő nyállal szopott     
Dupla fasz szopás     Dögös nő a zuhany alatt     Dagadat nő meztelen     Szexi diáklány pucsít     
Erotikus szépség     Amatőr pár kefélése     Fiatal és szexi     Anál szelfi