Romantikus sztori

Legújabb történetek

Legjobban keresett

Most olvassák:


Partnerek

Rosszlanyok.hu - Vidéki szexpartner kereső. Vidéki lányok. Csak
valĂłdi kĂŠpek!

A  legnagyobb szex, erotika, porno toplista.
A legjobb szex, pornó, erotika toplista. The best  sex, porn,  erotic sites of the top sex.




Romantikus sztori



Romantikus sztori
- Te vagy az, Kriszta?
- Legutóbb, amikor a beléptetőkártyámra néztem, még az voltam.
- Jaj, nem akarlak feltartani, csak gondoltam gratulálok neked, nagyon szép este volt, te pedig a második szólam lelke vagy, sokat köszönhet neked ez a zenekar, csak így tovább!
A lány mosolygott, egyet, majd udvariasan jelezte, hogy sietnie kell a villamoshoz, mert ilyenkor már ritkán jár. Egy finom mosolyváltás után elváltak, és mindenki ment a maga útjára.
Hűvös este volt. A koncertnek éppen most lett vége, a zenészek hangszereikkel osontak haza a sötét éjszakában. Kriszta egyedül állt a villamosmegállóban hegedűtokjával a kezében. Arca merev volt, kifejezéstelen. Várta, hogy minél hamarabb felszállhasson a villamosra, és nyugovóra térhessen, de leginkább azt várta, hogy egyedül lehessen, mindenkitől távol. A villamos megékezett egy-két percen belül. Felszállt, majd leült a szinte üres vagonba. Mereven nézett előre, miközben a kissé nyitva lévő ablakon bejövő huzat lágyan játszadozott hajszálaival, amik így eltakarták arca egy részét. A hosszú barna hajszálak közt mélyen ülő barna szemet lassan könnyek töltötték meg. Nagyot nyelt, majd megtörölte szemeit.
Miután hazaért, letette hangszerét, ledobta a pár órája nagy gonddal felöltött ruháját, elhajította a MÜPA-s belépőkártyát, majd egy szál fehérneműben bevetette magát az ágyba, és arcát párnába temetve először csak némám sírt, majd hangosan zokogott. Mikor már teljesen eláztatta könnyivel a párnát, hátára fordult, majd megtörölte arcát, aztán fájdalmasan nézte a plafont.
[3 nappal ezelőtt]
- Kriszta, a rakott krumpli a hűtőben van, kérlek egyél rendesen, és ne csak gumicukorral tömd magad.
- Jó, anya, majd eldöntöm mit eszek, azt hiszem elég nagylány vagyok már.
- Minden este reteszelj be, kérlek.
Kriszta szülei, és testvére pár kisebb bőrönddel kimentek az ajtón. A lány integetett nekik az ablakból, miközben ők elhajtottak kocsival.
Nagyot sóhajtott, majd bement a szobájába, ahol egy papírt, és egy tábla csokit talált.
"Ügyes legyél holnap a koncerten, kár, hogy mi nem láthatjuk, ahogy fellépsz. Ha vége a koncertnek, edd meg a csokit, de csak akkor! Anya"
Felkapta a csokit, hanyagul leült az ágyra, feltette lábát, és kibontotta a csokit. Pár perc múlva már a felét meg is ette, és közben Reára gondolt, a legjobb barátnőjére. A szülei elutaztak vidékre születésnapot ünnepelni, így ő egyedül maradt 3-4 napra, míg ők haza nem érnek. Mivel 1 éve készült a másnap esti koncertre, így ő nem tartott velük. Ez azt jelentette, hogy övé volt a lakás. Ezt mindenképpen ki akarta használni arra, hogy Reával lehessen. Miután megette a csokit, írt egy sms-t neki:
"Szia, a szüleim elutaztak, egyedül vagyok itthon, nem jössz el holnap koncert után hozzám?"
Válasz nem érkezett 2 napig. Rea nem mindig vesz észre, ha üzenetet kap, nehezen elérhető telefonon, de Krisztát nem hagyta nyugodni, így felhívta.
- Szia, megkaptad az sms-em?- kérdezte vidáman?
- Őőő, a helyzet az, hogy mostanában nem néztem a telefonomat, de akkor most majd megnézem - mondta zavartan.
- Jó rendben, majd... válaszolj. Szia! - nem tudta mit mondjon, nem erre számított.
- Oké, szia.
Kriszta leült elolvasni pár hírt, majd gyakorolt a koncertre, aztán megnézte az emailjeit, hátha írt neki Rea. Írt is.
szia,
nos az sms amit küldtél megrémisztett... valójában vannak idők amikor, nem szeretek veled vagy a közeledben lenni....nem szeretem ha fogdossák a kezeimet. ez nekem már túl megy a baráti fogalom határán ez a sűrű fizikai kontaktus számomra szokatlan és nem természetes, tehát nem szeretem. kényelmetlenül érzem magam, mert olyan szerephez jutottam általad, ami megterhelő, nem akarok a "mestered" lenni, akire felnézel és az egyetlen ember akit szeretsz....ez nem baráti kapcsolat hiszen abban a felek egyenlők... ez a túláradó szeretet szinte ami már rajongásig elmenő, természetellenesnek és nem őszintének érzem, néha úgy érzem, megfulladok tőle, azt h nem bírom tovább. ez nem mehet így tovább. elég ez a túlon-túl ragaszkodás ....ez számomra nehezen elviselhető ez eddig így ment de mostmár nem bírom tovább.
sokszor volt már ilyen a 2 év során amikor eltávolodtam pont ezek miatt... ne érts félre nagyon aranyos vagy meg minden csak sokszor túl sok nem tom h történt miként történt... de az biztos h ez fura nekem is meg a többieknek is...kellemetlen h azt hiszik, a lányokat szeretem, miközben nagyon vágyom már egy fiú szerelmére...nem is tudok elképzelni bensőségesebb kapcsolatot 2 ember között...
lehet h tévedek lehet h rosszul gondolom a dolgokat, de egy biztos h nem akartalak/lak megbántani semmiképp, de ezt már vhogy el kellett mondanom...
6-7 körül lehetett, de Kriszta kétségbeesetten ágyba feküdt, betakarta magát, és magzatpózban egyszerre fuldoklott, és sírt. Egyszerre érezte, hogy egy elefánt súlya nehezedik a mellkasára, és nem kap levegőt, és hogy végtelen üresség tölti el. Tudta, hogy itt most valaminek vége lett, és ami tegnap, és azelőtt volt, az már csak történelem, és ezt soha nem kapja már vissza, mert itt egy fejezet lezárult életében.
Így ment másnap a koncertre, igaz, ott senkinek nem beszélt erről, aki esetleg kérdezte, hogy miért szomorkás, azt mondta fáradt. Így volt 4 napig, míg a családja haza nem ért. Így szenvedett egyedül, de nem is bírt volna elviselni mást a környezetében. Nem kérdezte magától, hogy mit rontott el, nem kérdezte, mi volt rossz. Egy csapásra minden világos lett…
Kriszta a gimnázium elejéig nem tapasztalhatta meg, hogy milyen az, amikor szeretve van, amikor ha szomorú, valaki megöleli, megsimogatja az arcát és azt mondja, minden rendben lesz. Aztán jött Rea, aki törődött vele, elfogadta olyannak, amilyen, és legjobb barátnők lettek. A szeretet ízét megízlelve azonban Kriszta is ki akarta fejezni érzelmeit. Nem tudta, milyen egy barátság, mi normális, mi nem, mit szoktak a barátnők csinálni. Először furcsállta, hogy megölelik, hogy időnként belekarolnak, vagy megfogják a kezét, de egy idő után már igényelte, szüksége volt ezekre a kis érintésekre.
Kriszta tudta, hogy az a határ, amiről eddig nem tudta, hogy hol van, elérkezett, vagy már rég átlépte, csak Rea nem akarta megbántani azért nem szólt neki. Eljött az idő, hogy szembesüljön azzal, amit érez valójában.
Egyszerre fájt neki a levél tartalma, és a gondolat, hogy tényleg túlságosan szereti Reát, végül az, hogy ezt nem vette észre, és most már késő akármit tenni.
Kriszta nem akart teljesen magába roskadni. Ugyan kerülte az embereket, de sokat volt kint a városban. Leginkább biciklizett. Fel a hegyekre, majd le, újra fel egy másikra, és le. Élvezte a száguldozást, a veszélyt. Úgy érezte nincs veszítenivalója.
Egy héttel később volt Rea születésnapja. Bármennyire is fájt neki minden, találkozni akart vele, ha nem is azért, hogy felköszöntse, de hogy lássa fájdalmát, lássa tetteinek következményét barátnője. Ebben a legszörnyűbb az volt, hogy Kriszta tudta, hogy az igazi problémája magával van, hogy meg kell birkóznia azzal a gondolattal, hogy talán a lányokat szereti, és nem csak furcsaságok voltak azok az álmok, amikben először hosszú percekig ölelkeznek, majd pár gyengéd puszit lehelt barátnője arcára, aztán Rea mosolyogva elkezdi puszilgatni először a nyakát, aztán az arcát, végül egy forró csókban forrnak össze. Úgy gondolta, hogy ez normális, és a neten is azt írták, hogy az ilyen álmok normálisak. Szóval a fájdalmának kiváltó oka nem teljesen az volt, amit Rea írt, hanem saját magában a felismerés volt az, ami hihetetlenül nagy sebet ejtett rajta. Úgy érezte, saját magát is becsapta.
Még eltelt pár nap, mire rávette magát, hogy írjon neki. Felhívni nem akarta, mert tudta, hogy elcsuklana a hangja, ha beszélne vele. Inkább emailt írt.
Szia,
Holnap el kell mennem a 14. kerületbe a billentyűzetért, amit vettem. Ha már arra járok, gondoltam felköszöntelek. Délután 4 körül jó lenne?
Kriszta
Előre tudta, hogy nem fog sok időt eltölteni vele. Nem akar felmenni hozzá, csak átadni a pár hete elkészített karkötőt, egy könyvet, és pár csokit. Természetesen kerékpárral ment, ahogy mostanában mindenhova, és ez egy plusz indok volt, amiért nem mehetett fel hozzá.
A dolgok terv szerint alakultak. Bement a számítástechnikai boltba, megvette, amit kellett, csomagtartójába tette azt, majd amikor odaért megcsörgette Reát, hogy jöjjön le.
- Szia - mondta mosolyogva Rea.
- Szia – mondta éppen hogy hallható hangon Kriszta, miközben mozdulatlanul állt, szándékosan nem reagálva a felé egy pillanatra közeledő Reára.
- Nem adsz egy puszit? – kérdezte kissé bátortalanul, miközben visszahúzódott.
- Most nem, mert, mert kerékpároztam és izzadt az arcom, nem akarlak összekenni. De hoztam neked valamit, ezt a karkötőt én csináltam, csomózás, meg mondtad, hogy ez a könyv érdekelne, remélem, nem vetted még meg. Persze hoztam pár csokit is a biztonság kedvéért – hadarta, közben nem nézett Rea szemébe, és kezével zavartan mutogatott.
- Ó, igazán köszönöm, nagyon kedves tőled. Nem akarsz feljönni egy palacsintára? Épp most sütöttem párat – nézett rá kedvesen, majd halványan elmosolyodott.
- Köszi nem, mert.. mert nem hoztam bicikliláncot, és nem tudnám itt hagyni a kerékpárt. – újabb béna indoklással próbálkozott.
- Viszont most mennem kell, mert a bolt 4ig van nyitva, és azt hiszem, mindjárt bezár, el kell mennem a billentyűzetért- hazudta, miközben a biciklis csomagtartóban már ott lapult.
- Jó, menjél csak örültem, hogy láttalak, és köszönöm, amit hoztál, vigyázz magadra!
- Szia – kiáltotta Kriszta mert már nyeregben ülve integetett ekkor. Amilyen gyorsan csak lehetett, tekert, és nehezen állta meg, hogy ne nézzen vissza, Rea milyen arcot vág, nézi-e őt egyáltalán, miközben ő elsuhan.
Hazaérve lezuhanyozott, olvasgatott, gyakorolt egy kis hegedűt, majd megnézte emailjeit. Rea írt:
Szia,
Sajnálom, hogy csak ennyi időre láttalak, mindenképpen fel akartalak hívni magamhoz, de akkor nem személyesen mondom el, hanem így. Nos, visszaírtak az alapítványtól, 1 hónap múlva mehetek Kínába cserediáknak. Elvileg egy nagyvárosba megyek, szóval örülök nagyon.
Rea
Kriszta remélte, hogy ez a nap nem jön el, amikor Rea elutazik egy évre. Legalábbis pár hónapja ezt gondolta, amikor barátnője elkezdte szervezni az utat, hogy tapasztalatot szerezhessen még a gimnáziumi évek alatt. Most nem tudta, ennek örüljön-e vagy se, mert most csak végtelen üresség és fájdalom töltötte el.




Szex képek, erotikus fotók


Tinilány és a nagyfaszú barát     Tini seggbefasz     Jó csöcsök szopni való     Borostás punci     
Kutyapózban     Csöcs szopás     Műmellű kurva baszása     Vékony csajban nagy fasz     
Ruvikolás     Cumizza az eres faszt     Szexi szőke pina pucsít     Szexi néger picsa