Pár csepp érzés




Minden csepp víz forrón és simogatóan gurult végig a hátamon. Mintha ezernyi kicsi masszírozó ujj rendezetlen táncát láttam volna a bőrömön. Érzékek forró játéka, melyek perceket tán órákat tarthattak, az időérzékem teljesen elvezett. Csak arra koncentráltam, ami kikapcsol, ami elvonja a figyelmem a tényről, hogy ismét fáj minden tagom, hogy nem bírom azt, amit magamnak terveztem el, a testem a maximális feletti terhelést szenvedte, és most megérdemelte a kényeztetést, hogy visszanyerje azt az energiát, amit kicsavartam belőle. A levegő már fullasztóan párás, és meleg lett.

De most nem érdekelt, mert szauna híján csak a gőzfürdő eme kezdetlege formája maradt, egy olyan helyen, ami nélkülöz minden luxust, minden extrát. A vakolat már potyogott, a csempébe ezer éve belefaragott szívecske virított, két semmit mondó monogrammal. Az egész inkább egy lerobbant szocreál épületre emlékeztetett, egyáltalán nem jutott volna eszembe, hogy az iskolám már a rendszerváltás szüleménye, és ebből kifolyólag modernnek és szépnek kéne lennie. Talán pont ebben volt a varázsa, hogy nem volt tökéletes, mi tettük azzá, az érzésekkel, a cselekedetekkel, a gondolatainkkal. Fiatalok voltunk és szabadok, erkölcsösek és erkölcstelenek, vadak és érzékiek, okosak és buták, szépek és olykor rém csúnyák. Nem az iskola határozott meg minket, mi határoztuk meg az iskolát. És most itt álltam ebben az ódonnak ható zuhanyzóban, én, aki végzős lettem, akire felnéztek az alsóbb tagozatokban. Itt álltam egyedül a gondolataimmal és az érzésekkel, amiket magamnak okoztam, mert csak én tudtam mi is hiányzott nekem igazán.

A kényeztetés, amit magamnak okoztam ráterelte a gondolataimat, arra, akit nem kaphattam meg, aki mindig szendén mosolyogott rám, ha látott, róla az érett nőről, aki bár sokkal nem, de annyival pont idősebb nálam, hogy a tanárnőm lehessen. Nem tehettem semmit, nagyon kívántam, minden porcikáját, minden gesztusa, minden mozdulata hatott rám, és felkeltette a figyelmemet. Behunyt szemmel képzelegtem a pillanatról, hogy a cseppek helyett az ő keze simítja végig a hátam, az ő forrósága tompítja a fájdalmaim. Kinyújtott kezeimet a csempének feszítve hajtottam le a fejem, és hagytam, hogy a forró víz elmossa ezt a képzelgésem. Nem sikerült egyre nagyobb volt az érzés, egyre messzebbre szárnyalt a fantáziám, már nem voltam ura a gondolataimnak. A kezeit éreztem a hátamon, finoman cirógatva simogatott, minden apró pontot megfogva, megszemlélve, érezve az apró idegek feszülését, melyet a tapintása okoz. Nem sietett, csak lassan érzékien és türelmesen kényeztetett, hagyta, hogy a kezét a reakcióim vezessék.

Minden mozdulata ingerek ezreit okozta, minden pillanatban úgy éreztem magam, mint amikor a csúcsok csúcsára érek, remegek, és az eszemet vesztve feszül bennem a tudat, próbálom azt a pillanatot megfogni és megtartani, nem ereszteni, magamba zárni örökre. A kezei elindultak, a mellemen és a hasamon tettek csodát, remegtem és nem hittem el, hogy ez létezhet, hogy ilyen érzéseket tud okozni a nő érintése. Felemeltem a fejem, hátrahajtottam, az égre nézve vártam, hogy ezt a fantáziát majd megszakítja az arcomba rohanó vízcseppek érzése. A víz végigfolyt az arcomon, le a nyakamra, a vállamra. Olyan érzést hagyva maga után, mintha a nyakamat csókolná, mintha a fülembe suttogná a kérdést: ,,szereted ezt?". Olyan érzéshullám kavart végig, amit nagyon régen nem éreztem. Ahogy a csókját, a fülem tövén éreztem, tudtam, végem van, ennél jobban nem lehetett eltalálni a pontot, ami bepörgeti az egyébként is szárnyaló fantáziámat és vágyaimat.

Olyan érzékkel találta el az ütemet, olyan szelíden és kényeztetően simogatott, hogy beleborzongtam, a lábam megremegett, nem tudtam tartani tovább magam. Összecsuklottam. Ez most nem volt kellemes, szúró fájdalom hasított belém. De nem engedett, a gondolataim tovább száguldottak. Kinyitottam a szemem, és nem hittem a látványnak, ott térdelt előttem a maga tökéletességében, ijedt arcán a vízcseppek gurultak végig, és nézett rám, azokkal a csodálatos zöld szemeivel. ,,Jól vagy, nincs bajod? Nem ezt akartam, bocsánat!" Ez a suttogás visszatérített, elfelejtettem a fájdalmakat, és ismés végigrohant rajtam az érzéshullám, amit pillanatokkal előtte éltem át. Behunyt szemmel csak bólogatni tudtam, megragadtam a kezét és az arcomra tettem, hagytam, hogy saját életre keljen, és a maga útját járja. Puha volt az érintése, mint mikor a selyem-kendő finoman suhan az ember bőrén. A forró víz rohant át az arcomon, de még ezen keresztül, csukott szemmel is éreztem a leheletét, tudtam odahajolt hozzám. Hagytam, irányítson, azt tesz, amit akar. Az övé vagyok, a rabszolgája lettem az érzékeknek, amit nekem nyújtott.

A csókja forró és lassú volt, a kezei simogatóan ölelték át a nyakam, miközben ujjai apró finom cirógatásba kezdtek. Nyelvünk táncot járt, testem remegett a vágytól a kezeimmel akartam érezni a nőt, akire annyit vártam, akire ennyire vágytam. Magamhoz húztam, az ölembe ültettem, és élveztem, ahogy a víz mindkettőnk bőrét végigjárja. Ahogy a testünk összeolvad a ránk zuhogó forróság alatt. Kezeink örömtáncot járva indultak tovább, hol vadul és forrón, hogy érzékien és lassan, minden pontot minden jelzést éreztünk és értettünk, minden örömre öröm volt a válasz. Ajkai forró bélyegként csúsztak a testemen, belém kóstolva, harapva. Viszonozni akartam az örömöt, a kéjt, amit én kaptam, csak tudni azt minden pillanat, ami kettőnk közt zajlik egyedi és mással megismételhetetlen lesz.

Valami rózsaszín ködbe burkolózott élményvilágba csöppentünk, ahol a vágyak, az érzékek és az érzések egy szétválaszthatatlan csomóvá, egy megtörhetetlen egységgé váltak, ahol minden egyes pillanat egy örökkévalósággá, minden érintés egy külön orgazmussá vált. Egy olyan élmény részese lettem, ahol az egyes részek, mozdulatok nem léteztek külön, csak egy nagy megfoghatatlan csodát alkottak. Olyan csodát melynek egy része, a végső felvonása volt a teljes eggyé válásunk, mely katartikus élményt adott és elsöpört minden ésszel felfogható testi örömöt. Tudtam jól, hogy ez valaminek a kezdete volt, valami olyannak, amit soha nem felejtek el. Éreztem a forróságot a leheletén, éreztem a forróságot a testében, éreztem a remegést, a vágyat, az örömöt, a kiteljesedést. Ezt az érzésvihart, kiégett de pörgő tudatom, már nem tudta elviselni. Hihetetlen remegések közt sötétült el a világ előttem.

Nem tudom mennyi idő telhetett el közben, de ébredéskor a zuhanytálcán ülve, éles fejfájással ébredtem, mégis valami megkönnyebbülés, valami felszabadultság lett úrrá az agyamon. Valami olyan boldogság, amit már régen éreztem. Nehezen feltápászkodtam, és azon tűnődtem, vajon meddig tartott ez a kábulat, ez a csodás vízió. Visszamentem, az öltözőbe magamra kaptam a gönceimet, és elkezdtem összepakolni az edzésre használt ruháimat, közben azon tűnődtem, hogy valaha volt-e ilyen valóságosnak ható, álmom, álmodozásom. Olyan élethű volt, olyan valóságosnak tűnt, akár még meg is történhetett volna. Kiléptem a tornaterem ajtaján, és elindultam hazafelé, közben álmaim tanárnőjét láttam a tanáriból kilépni. Szélesen mosolygott, és felém közeledett, éreztem, hogy a kötelező udvariasság következik.
- Jól érzed magad? - kérdezte csilingelően kacagó hangon.
- Igen tanárnő, azt hiszem.
- Akkor jó, szárítsd meg a hajad, meg fogsz fázni, egyébként is olyan sápadt vagy. - mondta, és nagy mosoly kíséretében fordult el tőlem. Fordultában hirtelen vízcseppek csapódtak az arcomra, és ekkor figyeltem fel rá, hogy a haja csurom víz. Még egyszer visszanézett rám, mosolygott egyet, amelytől még gyönyörűbbnek tetszett a szememben, aztán befordult vissza a tanáriba.



Szexi fotók, pornó képek


Koleszos orgia     Csaj szoptatás     Hooters pornó kép     Nagyseggű szexi nők     

Roma pina     Mellbe dugás latex cuccban     Masztizó tinilány     Szopáshoz készül