Gyengéd szex

Szemét egy pillanatra sem vette le az éppen ugrani készülődő alakról. Senkivel össze nem téveszthető sudár kis szőkeségről. Sehogy sem tetszett neki húga produkciója. Mindig izgalom járta át, valahányszor a medence szélén meglátta. Bármennyire is ügyes volt aggódott a merészsége miatt, de az ugrása lenyűgözte. Bátor kis teremtés, nem úgy mint ő, aki a vizet inkább csak nézni szerette. Fáradhatatlan ismételgette az ugrásokat, és pillantásuk minden egyes ugrás előtt összetalálkozott. Egészen addig követte tekintetével, míg ismét fel nem bukkant, ki nem mászott a medence szélére. Akkor fellélegzett. Biztonságban tudta. Majd minden kezdődött elölről... Végre megunta és felé tartott...

Ekkor vajmi kevés érdeklődéssel a strandolók irányába fordult. Elnézegette a pecsenyére sült alakokat. Érdekes volt megfigyelni mi mindent meg nem tesznek, hogy elérjék a kívánt színt, beleértve saját magát is, ami először pecsenye vörös és talán később, ha elég körültekintő volt és kíméletes a testével, aranybarna színre fog váltani, ha le nem hámlik, mindezt csak azért, hogy elégedettséget lásson visszatükrözni valahányszor rá tévednek a tekintetek.

Nem hitt a szemének, amikor meglátta a férfit a strandolók között. Szíve nagyot dobbant. Ugyanaz az egyenes, büszke tartás. Szép teste, izmai csak úgy feszültek, bronzvörösre sült bőre szinte csillogott a rengeteg magára kent napolajtól. Az évek során, mióta nem látta megférfiasodott. Nem az a sápadt, vékony fiú többé, mint utoljára látta. "Csak egy fiú a házból"... című dal jutott most az eszébe és elmosolyodott közben, mert több volt ez annál, részéről mindenképp. Az idő elfeledtette vele, de nem törölte ki végleg az emlékezetéből, milyen szerelmes is volt akkor, régen. De a fiú nem sok érdeklődést tanúsított felé, vézna kis testét észre se vette, a szívéig pedig nem láthatott el... Aztán elköltöztek a házból. Eltűnt az életéből...

Vajon mit szólna, ha most látná? Mennyire megváltozott ő is. Már nem az a csitri, szerelmes kis fruska többé, akit nem vesznek komolyan, akivel régen csak cukkolták, hanem egy igen szemrevaló teremtéssé nőtte ki magát... Miközben gondolataiba merült egyszerre megszólítja egy ismerős hang.

Hinni sem akarta. Hát ilyen nem létezik, legfeljebb a mesében. Nem hitt a csodákban, de ha van, lehetett volna még az is... Most mit tegyen? Itt van, beszél hozzá. Izgalom futott végig a testén, talpától a feje búbjáig, még bele is pirult kissé a gondolatba, nehogy már észrevegye az arcára kiült érzéseit?... - Még mindig a régiek lennének? - döbbent rá hirtelen. De hiszen mennyi év telt el azóta?... Miközben régi ismerősként méregették egymást, kölcsönösen leplezetlen izgalommal felfedezve egymáson a változást, a véletlen összetalálkozáson túl, ki tudta akkor milyen gondolatok által vezetve, ott valami kettőjük életében elkezdődött...

Húga is meglepődött kissé, hirtelen miért lett ilyen sürgős nővérének a hazafelé út, de csak egy pillanatig. A fáradtság jelei mutatkoztak rajta. De meg sem próbálta leplezni a huncut mosolyt a szemében, és a szája szegletében.. Megértette-e vagy sem, de nem marasztalta tovább őket, ahogy rájuk nézett. Majd immáron hármasban elindultak az öltöző irányába...

Tombolt a nyár. A hőséget könnyű zápor enyhítette és már szaladtak is... fejük felett egy törölköző alá bújva élvezték a nyakukba zúdult záporesőt és testük közelségét... Felpattantak a buszra. Agya megállás nélkül dolgozott... Engedjen-e a csábításnak?... Szálljon le ott, ahol ő lakik... vagy menjen tovább,...útjaik elválnak, örökre, talán...
A férfire nézett, majd a húgára, aki még mindig huncut mosollyal a szemében, megoldotta helyette a kérdést...
- Tudom, hogy most nem akarsz hazajönni velem. - mondta. Nem baj, menj csak! De ne gyere haza későn!...

A kérdés eldőlt és szinte megkönnyebbült okos kis húga megértő viselkedésétől. Elköszöntek egymástól és ő leszállt a buszról a férfivel. Időközben elállt az eső, de ruhája csurom vizes volt... Minden olyan hirtelen és varázslatos lett egyszerre. A hazaérkezésük, az anyával való újra találkozása, hiszen régről ismerték egymást. Régen találkoztak már. Ő volt az, aki mindig vele példálózott... "Meglásd, ő lesz a feleséged! - mondta akkor régen a fiának... és csak nevettek rajta azzal a gúnyos nevetéssel, ami akkor neki nagyon fájt...

De most, ez egészen más volt. Felnőttek. Mindketten éretten döntötték el, hogy együtt akarnak lenni. Nem akart ő attól többet, mint nem elveszíteni a nehezen megtalált csodát, ami lehetett volna akár még az is... Az anya viselkedésében semmi furcsát nem fedezett fel, de érezte a meglepődését, ahogy végig nézett rajta. Egyszerre volt közönyös szinte és kíváncsi. Most örült csak igazán annak, hogy előnyére változott. Nem az a kis béka többé, akivel szemben annak idején olyan érzéketlen, és kíméletlen kijelentést tett.

A férfi végtelenül gyengéd volt és figyelmes. Levettette a csuromvizes ruháját, miközben húga egy fehér köpenyét adta rá... Minden az újdonság erejével hatott... Ez a tapintat, lopva-lesve, miközben felöltözik meglepte, jólesett... de már egy másik énjét is megmutatta, amikor határozottan kérte anyját, hogy vasalja ki a ruhát, ami ellen ő megpróbált tiltakozni...

Nem tudta hová, de elindultak. Hozzájuk közel egy másik utcában, egy másik, mint megtudta a barátja lakásába, aki a bemutatkozás után udvariasan eltávozott...

Egyedül maradtak a besötétített szobában. És a kezdeti bizonytalan, tétova mozdulatok egyre határozottabbá erősödtek. Nem voltak többé ismeretlenek egymás számára... Mindketten akarták, hogy megtörténjen, valóra váljon, beteljesüljön végre a csoda. Az egymásra találás. Nem húzódtak el, nem szabadkoztak, egy szót sem szóltak, csak érezni akarták egymás testét. Amikor a férfi gyengéden kihámozta a köpenyéből és magához ölelte, meztelen teste szinte lángolt,...Most érezte csak igazán a nap tette perzselő hatást. Pecsenyére sült bőre lüktetett és fájdalom járta át minden mozdulatnál, simogatásnál, ölelésnél. Semmi se számított... A férfi nem volt türelmetlen, végtelen gyengéden hatolt belé, minden egyes mozdulata arról árulkodott, hogy rettentően élvezi, amit csinál... Úgy olvadt össze a két test, mintha soha nem akarnák egymást elengedni többet... A nő a könnyeivel küszködött, de sikertelenül, melyet a férfi lecsókolt az arcáról. Boldogok voltak...

Alig ocsúdtak fel a kábulatból, amikor a boldog pillanatot halk kopogás szakította félbe. Szétrebbentek. Hirtelen mindennek vége szakadt. Sebtében magára kapott ingében a férfi kinyitotta az ajtót, testével elállva a bejáratot. Egy nő tompa, bizonytalan, elfulladt szűrt hangja hallatszott, értelmetlen kísérlet, hogy belépjen, amit a férfi megakadályozott... A halkan becsukódott ajtó mögött rohanó léptek tompa zaja ott maradt kettőjük között... Ekkor érezte először a bizonytalanságot... a húga jutott eszébe... ha akkor nem hallgatott volna rá, és elmegy vele, ez nem történik meg... ...Nem hitt a csodákban, de ha létezik, lehetett volna még az is...

Szexi fotók, pornó képek