Munkahelyi erotika 2.

Nagyon be voltunk csípve. Amennyire emlékszem az ezt követő másnaposságra, azt mondhatnám, egyenesen be voltam rúgva, de azért bőven tisztában voltam vele, mi történik. Talán épp ezért volt annyi jelenlétem, hogy azt motyogjam, „ez bonyolult” és további magyarázat nélkül kibontakozzak az öleléséből. Másnap úgy viselkedtünk mindketten, mintha előző éjjel az udvarias csevegésnél egyetlen fokkal sem történt volna több köztünk. Azóta is minden alkalommal, ha véletlenül összefutottunk, kedvesen rám mosolygott, de soha, egyetlen szóval sem említette ezt a kis botlást. Én pedig nem tudtam kiverni a fejemből. Ennyire részeg volt, hogy elfelejtette? Vagy csak – nagyon okosan – jobbnak gondolta, ha úgy teszünk, mintha semmi nem történt volna? Ettől függetlenül nem telt el úgy megbeszélés, hogy miközben az aláírásra váró szerződéseket raktam le elé, ne azon törtem volna a fejem, hogy vajon ő is arra az éjszakára gondol-e, amire én. És most itt voltunk, ismét kissé félrehúzódva, a zene és a többiek zajongása jótékony falat vont körénk. András várakozással teli szemekkel nézett rám és a szája sarkában ott játszott az a huncut mosoly.
- Mit álmodtál?
- Nem biztos, hogy el kellene mondanom – tényleg haboztam.
- Nos, ha már elkezdted…
- Ehhez még innom kell – morogtam halkan és szememmel a poharat kerestem, de András már a kezembe is adta.
- Valami olyasmi volt, mint múltkor… ha még egyáltalán emlékszel – a hangsúlyom kérdő volt inkább mint kijelentő.
- Szerinted elfelejtettem?
- Hát nagyon úgy tűnik… - motyogtam.
- Egyetlen másodpercét sem felejtettem el. Nem tudok rólad megfeledkezni. Minden egyes nap eszembe jut. Ha csak írsz, ha te veszed fel Krisz telefonját és váratlanul meghallom a hangod, vagy ha látlak, alig bírok magammal.
Nyeltem egy nagyot és kezdtem úgy érezni, mintha senki nem lenne körülöttünk. Lángolni kezdett az arcom. Próbáltam úgy tenni, mintha semmi különöset nem mondott volna, hiszen a többiek nyilván azt hiszik, ártatlan dolgokról beszélgetünk. Kiszáradt a szám.
- Én azt hittem… hogy talán nem is emlékszel, vagy megbántad, vagy el akarod felejteni.
- Egyáltalán nem erről van szó.
Hanem arról, hogy ezt nem szabad – szinte hallottam a mondatot, mintha csak kimondta volna. Elkomorultunk.
- Mit álmodtál? – terelte vissza a szót az eredeti témára egy kis mosollyal.
- Veled álmodtam. Kettőnkről. – Az előbbi vallomásától felbátorodtam. – Nem volt körülöttünk senki. Igazából csak néhány másodperc volt az egész, de nem megy ki a fejemből.
- Te sem az enyémből – vetette közbe.
- A… a falhoz szorítottál. – becsuktam a szemem, biztos, ami biztos. Nehogy rá kelljen néznem. – És azt suttogtad a fülembe, hogy azt akarod, hogy a szeretőd legyek. – Hát kimondtam. A szó ott lebegett körülöttünk. Ahogy elhagyta az ajkaimat, mintha felforrósodott volna a levegő. Láttam, ahogy ő is megrándul és egy pillanatra meglepett sóhaj szakad fel belőle. Én már szinte ennyitől megkívántam.
András krákogott.
- Ezt akarnám – szinte suttogott. Olyan halkan beszélt, hogy jóformán csak a szájáról olvastam le a szavakat. – Ezt akarom – pontosított.
Lángolt mindenem. A vér dübörgött az ereimben, és majd kiszakította a dobhártyámat.
- Én is… - tátogtam.
- Egyszerűen megveszek érted. Azóta az este óta nem tudom elfelejteni, milyen a bőröd érintése, milyen a csókod. És többet akarok, többször, mindent, téged. Akarlak téged. – Mindezt olyan egyértelműen és köntörfalazás nélkül mondta, hogy a meglepetéstől mukkanni sem tudtam. Úgy beszélt, mintha csak azt kérné, holnap el ne felejtsem bevinni a Viacom papírjait átnézésre.
Egy percig némán néztük egymást. Az ital felmelegedett a kezemben.
- Gyere utánam az irodámba. Néhány perc múlva. Bizonyára elment az eszem, de kérlek, gyere utánam – tette hozzá látható sóvárgással.
Szédülve bólintottam mire ő felállt és vissza sem pillantva a vezetői tárgyalóba ment.
Mit tegyek? Mit művelek? Ezt nem tehetem! Ki fognak rúgni! De ki mondja meg nekem, hogy mit tehetek és mit nem? Ha mindketten benne vagyunk, ki vonhat felelősségre minket? Eltökéltem magam és felálltam. Letettem a poharat és megigazítottam a felsőmet.
- Bemegyek – mondtam félig hangosan és elindultam a folyosó felé. Úgy láttam, senkit nem zavart a távozásom. Azt hihették, hogy csak mosdóba megyek. De addig nem jutottam el. Félénken egyet koppintottam András ajtaján, mire az azonnal feltárult. Ahogy becsukta mögöttem, és ráfordította a kulcsot, hirtelen síri csend lett. A vastagon szigetelt ajtó kizárt minden zajt. András ott állt előttem, furcsa mosollyal az arcán nézett le rám. Hozzám lépett és kezét a csípőmre tette, én pedig úgy éreztem porrá válok az érintésétől. Azt hiszem, elvesztettük a fejünket. A mindig oly higgadt, lassan és megfontoltan beszélő marketingigazgató most olyan hevesen kezdett csókolni és szorítani magához, hogy alig ismertem rá. Szinte zihált, ahogy mélyen a szemembe nézve elkezdte lefejteni rólam a ruhát. A felsőm hangtalanul landolt a puha szőnyegen. Remegtem, ahogy meztelen bőrömhöz ért a keze. Az övének hideg csatja a hasamhoz ért, és ez emlékeztetett arra, hogy rajta még rengeteg ruha van. Kigomboltam az ingjét, majd az övvel együtt az is a földre került. Hátrébb lépett egy lépést. Ott álltunk egymással szemben, az ablakon át besütött a holdfény, és a szalagfüggöny mintáját ezüstösen rajzolta újra a padlóra. Csillogás verődött vissza az akvárium faláról is, ahonnan halk duruzsolás hallatszott: dolgozott a víztisztító. Ez volt az egyetlen zaj, amit hallottam, azon kívül csak a saját zihálásom és András egyenletes, mély légzése jutott el a fülembe.
Akartam őt. Akartam ezt a férfit itt és most, nem törődve a következményekkel, meg a jövővel. Nem arról volt szó, hogy máris őrülten szerelmes voltam belé – bár nem tartottam kizártnak, hogy meg tudna történni – és közben azt sem mondhattam, hogy tisztán fizikai volt ez a vágyakozás. Valami furcsa középút volt ez. Szerettem a közelében lenni, ha láttam, reszketett mindenem, vágytam a mosolyát, élveztem a humorát, az intellektusát és a csipkelődéseit – de ha épp nem találkoztunk, nem őrlődtem azon, hogy mi lehet vele. Ezzel együtt, ha épp a közelemben volt, elkezdtem kívánni is, elkezdtem azon gondolkodni, milyen lenne megérinteni, megízlelni őt, és milyen lenne az ő kezét érezni magamon, magamban…
Újra hozzám lépett és a karjaiba zárt. Mindenhol éreztem a kezét, a száját, a mellkasát. Csókolta a nyakam, a fülem, a vállam, az arcom, a szám és közben megállás nélkül simogatott. Annyira akartam már, hogy úgy éreztem, képtelen vagyok várni. És ez a vágy egyre csak fokozódott, már-már elviselhetetlen volt. Láttam rajta, hogy ő is így érzi. Egyre türelmetlenebbül kezdtük vetkőztetni egymást: én gomboltam a nadrágját, ő pedig kereste a szoknyám cipzárját. Mire végre ez a két ruhadarab sem akadályozott többé, hangosan felnyögtem, ahogy magához szorított és megéreztem mennyire kíván. Benyúlt a csinos franciabugyi alá, amit direkt a mai bulira választottam, és végre hozzámért. Hosszú, forró ujjaival végigsimított és éreztem, hogy őrülten nedves vagyok. Ahogy ezt ő is megérezte, felnyögött és az ölébe kapott.
- Ne haragudj, nem bírok várni – nyögte a számba, ahogy az íróasztalra tett. – Szólj, ha gyors és lassítok, de…
- Nem, isten ments – vágtam a szavába és magamhoz húzta. – Akarlak. Most azonnal.
Félrehúzta a falatnyi textilt, én pedig engedelmesen emeltem fel a lábam. A derekára kulcsoltam a bokám, és magamhoz húztam. Ellenállás nélkül csúszott belém. Olyan nyögés szakadt fel belőle, ami önmagában eszeveszettül izgató volt. A fenekembe markolt és pedig a vállába kapaszkodtam, körmömet a bőrébe vájtam. Rövid és mély lökésekkel mozgott bennem és pedig akaratomon kívül is szorítottam. Fantasztikus volt az érzés, ahogy minden lökésnél izgatta a csiklómat is, ahogy összeértünk. Elengedte a fenekemet és a derekamnál fogva nagyon szorosan magához ölelt. Hátul támaszkodtam az asztalon, így ő jobban rám tudott nehezedne, gyorsabb tempót tudott diktálni. Már nem álltunk meg, nem vártunk, nem volt rá szükség és nem is tudtunk volna. Egyre hevesebb tempót diktált, tökéletes ütemben mozgott bennem és én szinte magamon kívül voltam a lassan közelítő orgazmustól. Amikor aztán rám tört, a fenekébe markoltam és felsikoltva húztam magamba még jobban, még mélyebbre. Az izmaim rándulása volt az utolsó csepp neki is a pohárba. Egy utolsó erőteljes lökéssel belém élvezett. Még percekig szorítottam a lábammal, hihetetlen jó érzés volt, ahogy az orgazmus után is még mindig kemény farka kitölt, elnyújtva így az élvezetet. Végül hosszú percekkel később kicsúszott belőlem. Forró volt és nedves, akár csak én. Miközben csókolóztunk, a kezemmel a finom bőrt simogattam a férfiasságán, ő pedig puha szeméremajkaimat masszírozta gyengéden. Úgy éreztem, bármikor újra tudnám kezdeni, és egész éjjel szeretkezni tudnék ezzel a férfival, nem törődve azzal, hogy kint nagyjából 40 ember van még rajtunk kívül. Vajon hallottak valamit? Vajon sejtenek bármit? Vajon most mi lesz?

Szexi fotók, pornó képek