Chatszerelem
Kb. két éve kezdõdött. Megismerkedtem a Chaten egy fiatal sráccal, aki 20 éves volt akkor. Beszélgettünk, chateltünk, majd MSN címet váltottunk és ott folytattuk tovább privát csevejeinket. Mint minden így induló beszélgetésnek persze, hogy ennek is volt alapos erotikus töltöttsége. Telefon szexek és MSN SZEXEK százai zajlottak köztünk és mindig megtaláltuk egymást, ha bármiben is segítségre volt szüksége a másiknak. Jó 3/4 éves beszélgetések után arra jutottunk, hogy jó lenne találkozni és megismerni egymást (nem csak hangról, képrõl és web kameráról) Egyeztettünk egy idõpontot és mindketten felutaztunk Budapestre egy eldugott, de nagyon kulturált, igényes kis panzióba. Én már délután felértem és persze próbáltam a legjobbat kihozni magamból. Órákig tartó fürdés és igyekvés után megérkezett az én "egyetlenem" is!
Meg kell említsem, hogy majdnem 2 km futott szakadó esõben, mert a hévtõl elég messze volt a panzió. Kiálltam az ajtó elé és vártam. Õ jött! Szaladt. És ahogy beléptünk a panzióba vad csókolózást követõen a vizes ruha lekerült.
Kívánt.nagyon.túlságosan! És persze én is Õt! De nem ment! Túl nagy volt az akarat! Mosolyogtunk. Elszívtunk egy cigit, beszélgettünk. Utána csak ültünk egymással szembe és mosolyogtunk. Néztünk egymás szemébe. mélyen és láttuk, hogy akarjuk. és a kezek mozdulatai, finom érintések után elindult a vágy igazi sodrása. Azt hiszem, elmondhatom, hogy mindketten életünk legszebb, legboldogabb, legerotikusabb "netszerelmesek" óráit éltük át.
Csók és érintés azóta sem okozott olyan érzést nekem, mint akkor Õ abban az 5-6 órában. Nagyon keveset pihentünk, szinte perceket és azt is felváltva, mert mindig arra nyitotta ki a szemét a másik, hogy néz valaki.
Közelgett a délelõtt 10 óra. A búcsúzás. Õ arra, én erre. Nem szóltunk semmit, nem búcsúztunk csak néztünk egymásra és láttuk, hogy nagyon jó volt a másiknak és nagyon fáj, hogy vége. Azóta is tartjuk a kapcsolatot! Nagyon jó barátok vagyunk! Szerelmesek voltunk, de tudjuk, hogy egyikünk sem tehet semmit és józan ésszel ítélkezve fel kellett fogjuk, hogy egyszer talán egy másik életben egymásé lehetünk.
Mosolygok most magamban.jól esett ezt így elmesélni. Én most 37 vagyok és családom van. Õ 22 és együtt él a menyasszonyával. majdnem 300km van köztünk. de tudjuk, hogy mindketten egymás szívében és emlékében élünk örökre!