Álomvilág, első rész
Szörnyen fájt a fejem és émelyegtem. Fogalmam sem volt, hogy hol vagyok, csak annyit éreztem, hogy valamin fekszek, és hogy mindenem sajog. Megpróbáltam felülni, és nagyjából sikerült is. Körbenéztem, de szinte teljesen homályosan láttam mindent.
Lassan kezdett kitisztulni az elmém. Úgy tűnik valamiféle szobában vagyok, ahol nincs túl sok fény. Az a kevés fény, ami beszűrődött, egy jó magasan - három-négy méter - lévő ablakon jött be a szobába. Hangokat nem nagyon hallottam, teljes csönd volt.
Lassan és óvatosan a sarokba húzódtam és felültem, majd azon kezdtem el elmélkedni, hogy hogy kerülhettem ide.
Onnan, ahonnan a szoba bejáratát sejtettem, mintha léptek hangoztak volna. És már nyílt is az ajtó! Amennyire lehetett, még jobban a sarokba húzódtam.
Az ajtóban álló alak hatalmas volt, már amennyire így a sötétben és kábulatomban meg tudtam állapítani. Talán a három métert is elérte, és ránézésre nőnek tűnt. Beljebb lépett, és felkapcsolta a villanyt.
A fény a szemembe hasított, és összekuporodtam. Hallottam, hogy a nagydarab nő felém közelít. Fölnéztem, és alaposabban szemügyre tudtam venni.
Ránézésre harminc év körüli lehetett, szép arccal. Meglehetősen izmosnak tűnt, de nem az a testépítő, szálkás fajta, hanem inkább csak "nagydarab". Megragadott, és bár próbáltam ellenállni, könnyedén a karjaiba vett, úgy hogy esélyem sem volt kiszabadulni.
... Néhány héttel később.
Amióta itt vagyok, sok mindent megtanultam.
Elsősorban azt, hogy bár még mindig nem tudom miért és hogyan kerültem ide, de úgy tűnik esélyem sincs visszajutni a világomba.
Másodszor, elég fura hely ez. Itt csak nők élnek. Rajtam kívül egy hímnemű emberi lény sincs itt. És ami még furább, az összes nő és lány, enyhén szólva nem kis darab. A legalacsonyabbak is megütik a két és fél-három métert, de láttam már olyat is, aki szerintem öt méter is lehetett.
Harmadszor, se kisgyerekeket, se öregeket nem láttam. A legfiatalabbak nagyjából korombeliek - 16 - lehetnek, a legidősebbek negyven körüliek.
Negyedszer, egy vékony sincs köztük. A nagy átlag a "kellemesen telt" alkatba tartozik, de vannak izmos, nagydarab nők is, de láttam már izmos, kigyúrt lányokat is.
Az első pár hetet valamiféle pszichiátrián, vagy átnevelő intézetben töltöttem, ahol próbáltak hozzászoktatni a világukhoz. Ez nagyjából sikerült, mostanára már hozzászoktam ehhez a fura helyhez. Utána valamennyire "normális" életet élhettem.
Iskolába járok, sportolok, programokra megyek, bár aludni még mindig itt az Intézetben alszok. Az osztályomba nyilván korombeliek járnak, és mind lányok. Sportolni a helyi uszodába járok, és sok iskolás program van.
Egy nap az iskolában...
Az iskola számomra elég fura hely, hisz minden nálam jóval nagyobbak számára van tervezve. De ennek ellenére a legtöbb dolog nem elérhetetlen számomra, ha meg mégis, általában van valaki aki segít. Amikor első napomon bemenetem az iskolába, nyilván az egész osztály föl volt hördülve, hisz még sosem láttak sem fiút, sem ilyen kicsi embert.
Úgyhogy az első napjaim tele voltak a folyamatos cukkolással és cseszegetéssel, de lassan hozzászoktak ők is, és én is.
A legtöbb lánnyal az osztályban tűrhető viszonyban voltam, csupán egy lány volt, akivel kicsit közelebb álltunk egymáshoz.
Ő Csenge volt, egy velem egykorú lány. A legtöbben vagy úgy nézek rám, mint egy űrlényre, vagy folyamatosan szívattak, de ő az elejétől fogva kedves volt velem. Nagyjából három méter magas volt, és meglehetősen telt alkatú. Nem szétfolyós és nem dagadt, de a legnagyobb jóindulattal sem lehetett vékonynak vagy átlagos alkatúnak nevezni. Ehhez az alkathoz óriási mellek és fenék, illetve vastag, húsos combok tartoztak, valamint kerek, pirospozsgás arc, és mindig mosolyra húzódó száj.
Egyik nap suli után azt mondta, találkozzunk valahol az erdőben. A várost ugyanis egy hatalmas erdő vette körül. Oda is mentem az erdő szélére, ahol már várt rám. Együtt bementünk egy tisztásra, ahol leterített egy plédet. Én már sejtettem, hogy mit akar, de még nem voltam rá felkészülve.
-Figyelj... - szóltam neki bizonytalanul.
Ő erre rám mosolygott, és erőlködés nélkül a plédre lökött. Én csak ültem ott, és elképedve néztem mi történik. Lassan levette felsőjét, és előtárultak a melltartóban lévő hatalmas mellei. Tényleg gigantikusak voltak, még magasságához képest is. Aztán a melltartóját is levette, majd a nadrágját is, és így egy szál bugyiban volt.
Közeledni kezdett felém, majd teljes súlyával rám feküdt, úgy, hogy melleit egyenesen az arcomba nyomta.