A főiskola
Még főiskolára jártam.
A fakultáson lettem figyelmes a lányra. Egyszerű volt, természetes, kedves, szép. Átlagos magasságú, vékony, még is nőies, gömbölyded testalkatú volt. Közép hosszú, fekete haj keretezte világos, kissé szeplős arcát.
A kölcsönös szimpátia pár hónap alatt alakult ki. Kiderült, hogy egy vidéki nagyvárosból származott. Feljött Pestre, egyedül lakott egy albérletben.
Az együtt áttanult órák alatt feltűnt, hogy gyakran sebesek az ujjai. Elővett pár fényképet és megmutatta, hogy egy különleges technikával szobrokat készít. Az sebesíti meg.
Bár folyamatosan kerültünk egyre közelebb egymáshoz, de a végső lökést a Gólyabál adta meg. Együtt érkeztünk és a buli közepe táján együtt is indultunk haza.
Mint korábban is, most is sokat beszélgettünk, de a témaválasztások, pillantások, véletlen érintések miatt egyre inkább vibrált köztünk a levegő. Bár jó lett volna végre érezni testének melegét, hozzá bújni, de mivel nem volt alkalmas a hely erre, ezért csak egy (két) hosszú, forró csókkal váltunk el egymástól.
Ezek után az epekedés hosszú napjai következtek, majd egy együtt tanulás ürügyén végre feljött hozzám. Azon a hétvégi délutánon természetesen tiszta volt a terep és nem is tartott sokáig a munkám.
Az ebédlő aszalnál ültünk.
Miután végeztem, letérdeltem mellé és próbáltam apró, ártatlan puszikkal elterelni a figyelmét. Ez viszonylag hamar sikerült.
Egy piros overallszerű egybe ruha volt rajta, ami minden nőiességét eltakarta. Viszont, amikor a puha anyagon keresztül átkaroltam, éreztem, hogy a melltartón és a bugyin kívül nincs rajta semmi. Tehát Ő is készült.
Ekkorra már felém fordult, így én a lábai között, előtt térdeltem.
Csókjaimat, az érintéseket hamar viszonozni kezdte. Az egyre forrósodó hangulatban elkezdtem megszabadítani előnytelen ruhájától. Ez a vártnál könnyebben ment, mivel egyetlen elől, középen lévő zipzár volt az ellenségem ebben a pillanatban. Azzal meg könnyű volt elbánni. Miután lehúztam, a csípőéig megnyílt a ruha. Ez már elég nagy szabadságot engedett, hogy érezhessem bársonyos bőrének melegét. Nagyon lágyan, alig érintve simítottam végig minden porcikáját. Éreztem a remegést, amit ezzel okoztam. Ez olyan jó. A puha pamut ruhája alatt éreztem és szemből láttam is, hogy csak valami leheletnyi melltartó volt rajta. Semmi merevítés, szivacs. A hátsó kapocs könnyen engedett és szabaddá váltak formás, kisebb fél-sárgadinnyeméretű mellei. Bőre selymes, hófehér volt, itt-ott egy két hívogató szeplő. A bimbóudvar és a bimbók már keménnyé meredve várták, hogy hozzájuk érjek. De nem tettem.
Szeretem azt a játékot, hogy a simogatás közben úgy teszek, mintha épp feléjük indulna kezem, de aztán valamiért még sem sikerül. Ujjaimmal csak a körvonalukig, jutok, körmeimmel a rózsaszín bimbók előtt leállok vagy átugrom őket. Ilyenkor sokkal jobban vágynak az érintésre.
Ezt most nem is kapták meg, hanem a kezdeti felfűtés után a hálószoba felé vettük az irányt, hogy kényelmesebben kalandozhassak testének minden szegletén.
Természetesen az ágyra telepedés előtt levettem az immáron teljesen felesleges ruháját. Csak az egyszerű, fehér bugyi marad rajta.
Ha lehet még lágyabban folytattam a cirógatást, mintha csak egy tollpihe lenne kezemben. Ügyeltem rá, hogy egy négyzetcenti se maradjon ki bőrének érintéséből, ne nélkülözhesse ajkaim, nyelvem melegségét. Természetesen a hoztam is ajándékot, meg nem is játékot ekkor is folytattam mellbimbói körül.
Kalandozásaim során érdekes megfigyelésre tettem szert, megőrült hónalja csókolásától, érintésétől. Ezt álnok módon ki is használtam, és egy ideig így kínoztam.
Mikor úgy éreztem, elég már a játékból, lejjebb, lábai, lábfeje felé vettem az irányt. Persze továbbra is szigorúan alig-alig érintve bőrét, néha szinte csak pihéihez érve. Máskor viszont körmömmel karcoltam ugyan azokat a területeket. Ez a kettős játék megőrjítette.
Formás lábfején, piciny lábujjai körül, között nyelvemmel köröztem, majd elindultam felfelé. Combjai belő felén és izmos hasán (ilyennel az óta sem találkoztam, mint kiderült táncos volt egy néptánc csoportban) eltöltött végtelennek tűnő perceim során ügyeltem arra, hogy bugyija és az általa eltakart vénuszdomb és környéke érintetlen maradjon. Vagy legalább is szinte. Ügyeltem arra, hogy csak a falatnyi textilt érintsem, ezzel is tovább húzva az időt. Mikor a bugyi érintésén keresztül érezni lehetett a puncijánál kialakult tócsát, egyre határozottabban jártak ujjaim csiklója és ajkai felett. Végül szinte követelte, hogy szabadítsam meg utolsó béklyójától.
A többit a fantáziátokra bízom.