Egyszer volt, hol nem volt




Mindig szeretett vele beszélgetni. Nem, nem értettek egyet mindenben, de épp ettől volt izgalmas vagy szórakoztató, vagy gondolatébresztő ahányszor csak szóba elegyedtek. Szerette a humorát, a kanyargós, csattanós történeteit, s még akkor is szeretnivalónak találta, amikor durcásan felhúzta az orrát, miután nem sikerült valakit meggyőznie. Ebben nyilván szerepet játszott, hogy baromi jó pasi volt és óhatatlanul fel-felködlött benne a múlt egy foszlánya, mikor még selyemszálak kötötték hozzá. Jó jó tudta, elengedte már, mert betöltötte a szerepet, mely neki szánatott, hogy női egója helyreállításakor beillessze az utolsó kirakó darabkát anno abban a kis vidéki panzióban. Szóval igyekezett messzire hessegetni minden mézes szárnyú emlékpillét, ami nem a barátot juttatta eszébe.
Egymással szemben ültek, figyelt a szavakra, bár a zenéjük némileg elringatta. Ilyenkor lélekben kicsit felpofozgatta magát, mert tudatosan ki akarta kerülni, hogy a hatása alá kerüljön. Kellő éberség nélkül ez óhatatlan volt. Hónapok óta először kapott valamit, ami válaszféle volt másfél év kérdéseire. Tiszta víz a pohárba, nem sok, ám úgy határozott beéri ennyivel, nem feszegeti a múltat tovább. Így jó, némileg megkönnyebbülten, már tanulságokkal gazdagabban, megbékélten, derűsen. Későre járt, a férfi menni készült, sokadszor immár, de a lába valahogy még mindig nem vitte az ajtó felé. A nő nem tartóztatta, hiszen ez a magas karcsú alak már hónapok óta más mellett ébredt, és ő tiszteletben akarta tartani ezt az elhatározást, akár a férfi más korábbi döntéseit, még akkor is, ha nem értett velük egyet.
- Búcsúzóul még megölelhetlek? – kérdezte könnyedén a székből felállva, mert vágyott erre a barátságot bizonyító határozott, „mindenrendbenlesz” gesztusra, hogy teljesen fellélegezzen.
- Hát, persze. – nyújtotta a karját „misemtermészetesebb” mozdulattal.
Pár örökkévalóság percig álltak ott, egymást szorosan ölelve, a kibontakozás szándékának legkisebb jele nélkül. Picit lábujjhegyen állt, arca a férfi vállához simulva. Térdeiben a csont már az első másodperctől zselé állagot öltött és hálás volt, hogy annak a két karnak a szorítása csöppet sem lankad, így nem csúszik össze, mint letűnt korok ájuldozó hősnői. Mélyeket lélegzet, picit szédült elzsibbadt aggyal, de a levegővel csak egyre több áramlott a tüdejébe a kezdődő tudatvesztés okából, végzetes dózisban szívta magába a férfi illatát. „Mindjárt elenged és felébredek” rebegte elméje egyik utolsó józan darabkája. Hallotta a bársonyos bőrű mellkasban egyre szaporábban döngő szívet, a gyorsuló légvételt, érezte a duzzadni kezdő ágyékot és a hátán felfelé sikló kezet. Mindezt egyszerre. A hosszú ujjak már a háta közepéig érő hullámos fürtjeivel játszottak, igyekezve kikergetni őket a nyakából, hogy felfedjék fehér bőrét a telt szomjazó ajkaknak, melyeket még mindig csiklandós borosta keretezett. Ujjbegyei a sűrű, rövid tincsek közé túrtak, mikor ajkaik hevesen egymásnak estek.
- Ezt nem volna szabad – fúlt el a férfi hangja.
- Nem volna – rebegte vissza a nő, de már menthetetlenül elsodródtak mindketten. Lecsente egyik kezével a zöld szemeket csúfosan keretező trendinek kikiáltott szemüveget, hogy a férfi szemhéját is csókkal boríthassa el, másik kezével a világoskék ing gombjait tessékelte kijjebb. Bal mellét ekkorra a pirossal hímzett, flitteres fekete blúz alá csúszó jobb kéz dédelgette, hajába a bal markolt és húzta gyöngéden hátra, hogy nyakát odakínálja az ajkak újabb rohamának. Birtokolni, széttépni, most, most, most. A vágy még hevesebb lendületet vett, sebesen hullottak le a ruhadarabok az apró szobában. Már nem fedte más a nőt a felhúzott toppon, fekete bugyin és combfixen kívül, mikor a férfi a karjába kapta és az ágyra tette. Pillanatok alatt megszabadította őt a megmaradt textíliáktól, mellettük landolt az átnedvesedett csipkés darab is, mert a férfi nyelve vágyott barangolni a csiklón és az azt körülvevő tájékon. Hamarosan engedett a nő könyörgésének, s annak felhúzott combjai közé hatolt. Kisebb orgazmusként söpört végig az összeolvadás gyönyöre a nő minden porcikáján. Az övé lett újra….Teljesen érezni akarta, a súlyát, a rezdüléseit, hozzásimulni bőre valamennyi lehetséges négyzetcentiméteréhez. Élvezettel nyújtani el minden percet, amíg csak birtokolhatja, mert tudta, valószínű ez az utolsó alkalom mikor magával ragadhatja a pasiból áradó szenvedély, ami belőle is kihozta a vadabbik énjét.
Szorosan ölelte hát, de a ki-kihagyó lélegzet jelezte számára már a férfi is az eget ostromolja. Szétváltak, s a mozdulat folytatásaként a nő ajkaival kényeztette végsőkig az alkalomra visszanyert kedvesének férfiasságát. Érezte az izmok remegését, majd ahogy a torkán csorgott lefelé gyönyörének bizonyítéka. Felemelkedés közben végig csókolta feszes hasát, mellkasát, nyakát, végül ismét az ajkait, mikor a párnákra omlottak. Beteljesülés, dédelgetés, csöpp lelkiismeret furdalás, öröm és máris az elválás. Egyszer volt….hol nem….



Szexi fotók, pornó képek


Faszállító szerkó     Borotvált vörös pina seggbe baszása     Pisinégyes     Leszbikus gangbang     Borostás punci     Szexi tini a szabadban pisil     Mellbekúrás     Seggnyalás, leszbi rimjob