A váratlan éjszakai látogató
Három halk kopogás az ajtón. Tamás felriadt, egy pillanatra csak nézett maga elé, aztán automatikusan válaszolt: „Igen!” Illetve csak akarta ezt válaszolni, mert ami a torkán előtört, csak részben hasonlított erre.
Az órára pillantott, 1:32, vajon ki zavarja ilyenkor? Ekkor nyílt az ajtó, és az egyetemi kollégium folyosójáról beszűrődő fényben egy csapzott hajú lány lépett be, egy szál törölközőbe csavarva, kezében valami aprósággal. „Ő Csilla, a szomszéd szobából” – ismerte fel Tamás. „Szia, mi a gond, elfogyott a fogkrémed?” – kérdezte, mivel közben felismerte, hogy egy fogkefével a kezében áll előtte a lány. Csilla egy pillanatra nem értette a kérdést, aztán „leesett” neki is. „Nem, nem, csak te olyan rendes srác vagy… én meg egyedül éreztem magam, meg magányosnak… és arra gondoltam, hogy… szóval, hogy esetleg… te meg én… szóval… nem is tudom…” Úristen, miket hordok én itt össze! Tényleg, mit is keresek itt?
Egyik barátnője szülinapját ünnepelték, négyen csajok, két emelettel feljebb, egy négyágyas szobában. Készült néhány szendvics, egy bödön bólé (egyikük specialitása, nagyon jól szokta csinálni!), az ünnepelt pedig a barátjától egy rekesz pezsgőt (is) kapott ajándékba, úgyhogy mindenki magához szólított egy üveget. Jót dumáltak, aztán persze a „témára” terelődött a szó, kibeszélték fiúismerőseiket, különös tekintettel „ágybéli” dolgaikra (ilyet nem nagyon szoktak tenni, most is az alkohol nyitotta meg szívüket és szájukat). Valahogy kiderült, hogy egyikük barátnője Tamással járt egy évig, és ahogy egyértelművé vált, hogy ez a Tamás Csilla szomszédja, jól „aláfűtöttek”. Mint kiderült, Tamás amolyan „béka”- kategória (az „állóvízben lakik a béka” mondás alapján), visszafogott, kissé bátortalan stílusa valójában egy érzéki, fantáziadús és figyelmes „tehetséget” rejt.
Ott ugratták egy jó ideig, hogy miért nem használja ki, hiszen ők –mint szomszédok- jóban vannak egymással, ráadásul Csillának már fél éve nincs barátja, így a hormonháztartása is erősen felborult. Ilyen előzmények után ballagott le a lépcsőn, fejében az alkohol ébresztgette a kisördögöt Tamással kapcsolatban. Azt tudta, hogy ma este egyedül van a szobájában, és a kísértés egyre ott keringett fejében. Aztán beállt a zuhany alá, majd fogmosás után egy szobával odébb lépett, bekopogott… és most itt hebeg-habog. Legszívesebben kifutna a szobából… hogy lehet ilyen idétlen, hogy itt illegeti magát… lehet, hogy Tamásnak nem is tetszik… vagy van barátnője, amiről ő nem is tudott…
Tamás azt hitte, álmodik… vagy valaki szórakozik vele, és ott kint fognak röhögni rajta. De Csilla olyan őszintének, bár kicsit furcsának tűnt. Talán ivott valamit? Aztán különös bátorság fogta el, talán még nem ébredt fel teljesen. A falhoz húzódott az ágyon, felemelte a takarót, és fejével biccentett: „Gyere, bújj ide”. Próbált olyan hangsúlyt megütni, ami átmenet a poénos ugratás és a komoly meghívás között. A lány arcán öröm futott át, letette a fogkefét, törölközőjét egy pillanat alatt letekerte magáról és a tartóra dobta. Tamásnak tátva maradt a szája: két formás cici, lejjebb egy kicsit gömbölyded has, árnyékba vesző háromszög-erdő és két formás comb rajzolódott ki az utcai lámpák halvány fényében. Aztán mellébújt a lány, s mivel rajta is csak egy könnyű short volt, alvástól hűvös bőre lelkendezve fogadta a forró, illatos női test simulását.
Csilla egy könnyű puszit adott szája szegletére, aztán már Tamás kereste forró ajkait. Csókban forrtak össze, miközben finom ujjak simogatták hűvös bőrét, érezte a telt kebleket hozzásimulni: aztán az ujjak lejjebb jutottak, és megérezték a forró vesszőt. Az utolsó zavaró ruhadarabtól gyorsan megszabadította a lány (persze azért ő sem tiltakozott..), és az ujjak dédelgették, simogatták merev férfiasságát. Ő hanyatt feküdt, a lány oldalt, félig rajta, egyik combját felhúzva próbált minél teljesebb érintéshez jutni. Tamás jobb keze a lány alá szorult, ám így éppen az illatos virágszirmokat érte el. És ha már ott voltak, nem is tétlenkedtek. Néhány felfedező kóborlás, és már ott is jártak a „forrásvidéknél”. A lány szájából forró sóhajok törtek elő, ujjai dédelgették a fiút. És Tamás elkezdett suttogni, halk, szenvedélyes hangon: „imádom ezt a nedves pinácskádat simogatni… érezni, ahogy egyre síkosabb, nedvesebb… hallgatni hangodat, ahogy nehezen veszed a levegőt… érezni a duzzadt virágszirmokat…..elképzelni, hogy milyen lehet az íze… illatos-ízes nektár… férfiakat bódító cseppek. Beléd csúszni… istenem, milyen forró vagy itt belül… de valami másnak lenne itt a helye... ami ott van az ujjaid között.” A lány teljesen elbódult, ilyet még senkivel sem érzett, behunyta szemét, és élvezte a simogatást. A fiú másik keze már a hátán vándorolt, a gerince mentén le és fel, mintha ezer hangya bizsergetné. És a suttogás, a belőle áradó fojtott szenvedély… hihetetlenül izgató volt.
Aztán az ujjak feljebb csúsztak, ahogy a fiú hangja is: „izgató megkeresni csiklócskádat….a csuklyás vitézt, aki őrt áll… de aztán megadja magát az ujjaimnak…duzzad és vágyakozik….ahogy finoman izgatom…és ezek az önkéntelen csípőmozgások… mintha csak arra vágynál, hogy valaki hátulról… mintha már benned is lenne. Ősi mozdulatok ezek, amelyek a férfit megvadítják.” Csilla már nem volt ura testének, nyöszörgött és vonaglott. Tamás pedig csak folytatta a játékot, holott már ő is nedves volt. ”Vagy inkább arra vágysz, hogy fölém kerekedj… hogy nedves, duzzadó farkamra felnyársald magad… ezt szeretnéd?... Kardom is nagyon várja már, hogy forró tokjában fickándozzon. Képzeld el, hogy fölém térdelsz… lassan rám ereszkedsz… magadba fogadsz és elnyelsz.” A lány úgy érezte magát, mint akit hipnotizáltak, elvesztette önálló akaratát, csak követte, amit a fiú mond. „Hát ne késlekedj, tedd meg… add meg testednek, amit kíván… forró vagy és nedves… oltsd hát vágyad!”
Odébb húzódott, az ágy közepén fekvő testből csillogón ágaskodott ki vágyának tárgya, s ő nem késlekedett. Fölé térdelt, néhány próbálkozás, majd érezte, hogy célba ért: ágyékát szétfeszíti a duzzadt makk, s ő lassan magába csúsztatja. Tamás is forrón engedte ki a tüdejébe szorult levegőt, ahogy nedves forróság vette körül vesszejét. Ujjai a két csodálatos, telt keblet dédelgették, gyönyörködött az ütemesen mozgó női testben, s próbálta elnyújtani élvezetét. Csilla néhány mozdulat utána csúcsra jutott, ráborult a fiúra, miközben a gyönyör rázta testét. Két férfikéz megmarkolta popsiját, kicsit feljebb emelte, majd fékevesztett tempóban elkezdett ki-be csúszkálni belőle a merev rúd. Hosszú sikoly jelezte az érzelmi túltöltődést, ahogy újabb és újabb gyönyörhullám csapott át rajta. Fárasztó volt ez a fiúnak, így hamarosan abbahagyta, csak finom mozdulatokkal élvezte az érintést. Csilla feleszmélt, a fiú vágya még mindig nem csillapodott, felegyenesedett hát, és finom körző-ringó mozdulatokat tett csípőjével, miközben teljesen magába fogadta őt. Jobb kezével hátranyúlt, és a két barackmagot masszírozta, egyre erősebb mozdulatokkal.
Most Tamás indult meg a csúcs felé, ez a lassú, szitáló mozgás és a finom ujjak őrjítő lebegésben tartották, ágyéka nagyon kívánta már a gyönyört, de csak elnyújtott vonaglás jutott neki. Érezte, hogy néhány gyors mozdulat meghoznál az „eredményt”, de lány nem hagyta őt mozogni. Már egész teste remegett, amikor egyik pillanatról a másikra lepte meg őt a tűzijáték, artikulálatlan hörgéssel locsolta bele magvát a lányba. Csilla mosolyogva nézte a fiú vergődését, izgató volt látni őt és érezni az összeránduló golyócskákat, ahogy testébe spriccelt.
Ráborult testére, hallani akarta szuszogását, érezni megsemmisült testét, összebújni vele és lecsillapodni. Ernyedő férfiassága lassan kicsúszott testéből, s ő a fiú mellé heveredett. Törölközőjével finoman letörölte szeretkezésük nyomait testükről, aztán összesimulva nézték egymást. Tamás ujjai egyfolytában a lány testét járták, simogatták, élvezte a selymes bőr finom érintését. Túl voltak az első szeretkezésen, de érezték, hogy az éjszakának még nincs vége. „Simogasd a hátam” -kérte Csilla, és hasra feküdt az ágyon. Először féloldalt fekve, egyik kezével járta be a testét, nyakától, végig a gerinc vonalán, a két pompás félgömb között megbúvó árokig, le és fel, újra és újra. Aztán mellé térdelt, és végigcsókolta, végigízlelte az illatos bőrt. Finom harapásaira nyögdécselés és sóhajtozás volt a választ, az újra és újra felemelkedő popsi szinte jelezte, ahogy újból éled a vágy a testben. Combjai úgy nyíltak szét, mit a várkapu, ha a várúr közeleg, a fiú ujjai hátulról simogatták duzzadó ajkait, és már egyikük sem tudta, hogy a síkos nedvesség az előző szeretkezésük „emléke”, vagy a vágy forrása nyílt meg ismét a lány teste mélyén. Tamás átvetett térdét a lány felett, és ágaskodó vesszejével simogatta hátát.
Felcsúszott egészen a nyakáig, finoman az arcához simította fényes-duzzadó makkját. Csilla hátrafordította fejét, amennyire tudta, és nyelvével megízlelte a kibuggyanó szerelemcseppeket, a sós íz további izgalmakat rejtett. A forró, fickándozó nyelv érintése több, volt, mint izgató, így lefele indult a „vitéz”, még egyszer végigtáncolva minden gödröt és dombot, hogy aztán elmerüljön az édes forrásban. Még egy kicsit húzta-halasztotta a végső behatolást, de az izgő-mozgó popsi egyértelművé tette, hogy minden további késlekedés más kínzásnak minősülne. És Tamás sem volt már abban az állapotban, hogy tovább húzni tudja az egybeolvadást, hiszen élénken emlékezett rá, hogy mi várja őt odabent. Bekopogtatott hát az égnek meredő popsitól kitárulkozó kapun, és egyetlen mozdulattal az ágyhoz szegezte a lány testét. Egy forró sikoly volt a válasz, mert ívesen feszülő rúdja a barlang legérzékenyebb felületét simított végig. Aztán elkezdődött az ismerős mozgás, ami hamarosan az őrületbe kergette őket. Folyamatosan remegett a lány, nem kapott levegőt, csak nyögdécselt, rángatózó ágyéka jelezte a fiú számára is, hogy a gyönyörök kertjében barangol.
Kis pihenőt hagyott neki, rádőlt hátára, hogy finom csókjaival és harapásaival járja végig íves nyakát. Aztán a fülébe suttogta: „térdelj fel, kedves”, s ő boldogan teljesítette kérését. Addig ügyeskedtek, amíg anélkül sikerült a mindkettőjük számára kényelmes pózt megtalálni, hogy ágyékuk szétváljon. Péter előrehajolt, telt kebleit tenyerébe fogta, és újra kezdte a mozgást, gyors, erőteljes mozdulatokkal kergette fel ismét a csúcsra. Kőkeményre meredt bimbóit morzsolgatta, és élvezte, ahogy újra és újra elmerülhet forróságában. A lány teste megadta magát, rongybabaként vergődött. Már csak a fiú vágyainak beteljesülésére várt, hiszen ő annyi gyönyört kapott, amit mindenképpen viszonozni akart.
Utolsó erejével összeszorította belső izmait, amit Tamás egy mély hördüléssel viszonzott. Még néhány lökés, és a szűkké varázsolt kehely kifacsarta rúdjából a gyönyör nedveit, ujjai megszorították a selymes dombokat, torkából ősi morgás tört elő. Lehanyatlottak az ágyra, szorították egymás kezét, hosszú csókokkal köszönték meg egymásnak, hogy együtt lehettek. Szívverésük lassan visszatért a normális mederbe, Tamás még magukra húzta a takarót, és összebújva aludtak reggelig.