Modell és festő
Minden nap ugyanabban az időben, fogta állványát, festékeit, ecseteit és képszállító tokját és a kedvenc ó-városi kis utcába indult, ahol a kanyargós utcarészlet megihlette.
Minden alkalommal ugyanazok a mozdulatok-előkészületek. Elhelyezkedés a fény miatt, mert ez lényeges ugyanoda essen. Ha belekezdett nem zavarta az utca forgataga, a járókelők, kik kíváncsian meg-megállva szemlélték a kialakuló remekművet, mindenki vérmérséklete szerint. Volt ki csettintett: "Ejha ez szép." Más elismerően bólogatott, volt aki ráérősen megállt s nézte hogyan viszi fel a festéket a vászonra. Nem zavarta, mert átszellemülten festett. Azt sem vette észre, hogy napok óta egy csinos asszony mindig ugyanabban az órában megáll mögötte és már már szól, de az utolsó pillanatban mindig meggondolja magát. Látszik zavarban van, miként szólítsa meg.
Egyik nap az asszonynak úgy esett dolga, hogy szokottnál később tudott arra járni és a festőt pont felszerelései pakolása közben érte.
- Khmm. - köszörülte meg a torkát és mélyen egymás szemébe néztek.
A festőn látszott még a képénél tart gondolatban, mikor az asszony végre rászánta magát jövetele céljára.
- Elnézést uram. Napok óta figyelem és szeretném megszólítani.
- No, ki vele bátran - mondta a festő. - Miben segíthetek?
- Szeretnék egy portrét magamról, ha netán vállalná. Tudja úgy gondoltam, meglepném a férjem vele karácsonyra.
A festőnek a tudatáig csak most értek el a hangok. Mit? Portrét?
- Nos megadom a telefonszámom hölgyem, és esti órákban hívjon fel és időpontot egyeztetünk. Azt nem tudom ígérni, hogy azonnal, de készítünk tanulmány rajzokat s csak utána vágunk bele a munkába. Köszönöm a megtisztelést hölgyem. Igazán jól jönne nem titkolom, mert szűkös élet a művész élet támogatók nélkül.
Az eset óta eltelt egy pár nap a festő teljesen megfeledkezett a felkérésről, mikor egy péntek este megcsörrent a telefon. Ez szokatlan zaj volt a műterem lakásban, mert igen ritka vendég volt a telefonhang.
- Halló. - búgott a vonal túlsó végéről egy kellemes női hang. - Emlékszik rám? Én vagyok a portré megrendelője.
- Jaj igen most már emlékszem így a festő - de csak blöffölt, mert kiment a fejéből s csak udvariaskodott.
- Szeretném tudni - így a hang - a ma este megfelelne a kezdésnek?
Az igazság az gondolta a festő, bármikor, mert szűkében van a pénznek. De hangosan ennyit mondott:
- Igen. Mondom a címem.
Egy harsány kacaj a vonal túloldaláról:
- Már felderítettem.
Ez a nevetés furcsa érzelmeket kavart fel a festőben, amit úgy gondolt már rég kihalt. Egy modellre emlékeztette még kezdő korában, aki oly csodás alakú szépség volt, hogy eleinte remegett a kezében az ecset míg festette s erőt kellet magán vennie, hogy magáévá ne tegye festés közben. De egy nap az is eljött a szokásos beállítás közben. Amilyen szép volt oly hideg volt a szeretkezés közben. Úgymond le is hűtötte és többé nem volt probléma a festéssel. Most félelem jött rá megint ettől az emléktől, habár ennek az esetnek legalább tizenöt éve. Gondolataiból az ajtó csengője térítette magához.
- Tessék befáradni - tárta szélesre az ajtót.
A lépcsőházi fényben egy csinos a negyvenes évei felé járó nő állt. Egyszerűen öltözve, de amit viselt azt kifinomult eleganciával. A festő egy pillanatig megkövülten állt csak később ocsúdott fel. Hellyel kínálta s mormogott valamit a rendetlenségről, de a nő megint csak azzal a tiszta kacajjal mondta:
- Ugyan! Tudtam hova jövök!
Egy kényelmes karosszékbe ültette az ablakhoz közel, hogy a fény nyalábok mindent kihozzanak az arcból. Elővette a jegyzet tömbjét és elkezdett vázlatokat készíteni. Úgymond szokni az arcot. Megint előjött az a fura érzés a festőből s időnként leeresztette a mappát.
- Nem jól ülök? Esetleg elmozdultam kérdezte?
- Ó nem, csak - (csak csodállak) hangosan meg - ennyit mára azt hiszem elég a rajzból.
A továbbiakban könnyed beszélgetés általánosságokról és hogy csak így hétvégenként tud jönni ha megfelel, mert sok a munkája, üzletkötő és az sok időt vesz igénybe s fáradtan mégse jöjjön. Megegyeztek a következő péntekben és szabaddá tudja magát tenni egész hétvégére ha a férje el megy a barátaival vadászni. Kikísérte az ajtóig, kezet csókolt majd elköszönt.
A szobába visszatérve leroskadt a székbe és nézte vázlatait. Lelkében már a kép kész volt, de ő …, rab lett. Reggel csurom vizesen ébredt álmaiban egymást követték a képek az elképzelt együttlétről. Nagyon messzinek tűnt a péntek.
Nehezen de péntek lett. Nagyon várta már a csengő hangját. Ahogy megszólalt egy lépéssel ott termett. Az ajtóban a nő állt kezében egy közepes szatyorral. Észrevette a festő kutató tekintetét s kezét nyújtva elmosolyodott.
- Erről majd később.
Leült ugyanoda a székbe s csak sercegett a szén a festő kezében satírozott-maszatolt s már az orra hegye is foltos volt. A nő elmosolyogta magát. Muris volt számára.
- Ne pihenjünk egy kicsi? - ajánlotta fel a festő.
- De lehet - felelte a nő és odalépett hozzá majd letörölte az orráról a maszatot.
A festő megfogta a kezét s megcsókolva azt magához vonta a nőt. Semmi ellenállást nem fejtett ki.
- Meglepődtél? - kérdezte mikor egy percre levegőhöz jutott.
- Meg - mondta a festő.
- Akkor a szatyorra visszatérve. Váltás fehérnemű és köntös van benne.
A festő egyik ámulatból a másikba esett.
- Mondtam, a férjem oda lesz vadászni. Egész hétvégén dolgozunk. Szeretnék egy akt képet is, és ahhoz is kell vázlat, vagy nem jól tudom? S Te sem vagy közömbös számomra.
- Ez kölcsönös - mondta a festő!
Erre már a festő is begerjedt és kezdte kibontani a ruhájából a nőt.
- Hagyd! - hárította el magától a kezét és szép lassan izgatóan kezdte levetni ruháját átadva magát egy kéjes mozgásnak.
Mire a fehérneműhöz jutott a festő már ledobott magáról mindent, s teljes izgalomban várta, hogy érinthesse ezt a csodás asszonyi testet. Egy deka plusz nem volt rajta, a bőre feszes a csipke melltartóból előbukkanó halmok, mint két mosolygós alma nagy udvarral s a természet rávarázsolta eperrel. A kis csipke tangától már ő szabadította meg és magához húzta a nőt.
- Huhh! - monda az asszony mikor a kemény fallosz a hasát nyomta.
Óvatosan maguk közé csúsztatta kezét, hogy érintse. Halk sóhajjal jobb lábát felemelve puncijához irányította. A festő egyik kezével a combja alá nyúlt a másikkal átölelve tartotta. Makkját a szeméremajkakhoz irányította s lassú mozgással izgatta az amúgy is vérbő falloszt. Olykor egy pillanatra engedte, hogy beköszönjön a benedvesedett dombaljába.
A műterem sarkában volt egy függönnyel elkerített nagyméretű heverő. Lassan odaaraszolt a pár. Az asszony most már teljesen akarta magában érezni, ami eddig csak simogatta, kóstolgatta.
Hanyatt dőlt az ágyon és hagyta, hogy a férfi behatoljon teljes terjedelmével. Egyik lábát a férfi mellkasának támasztotta, s mellét simogatta, míg a másikkal átölelte a tomporát, így irányítva mozgását s a mélységet, meddig hatoljon be, hogy fájdalom helyett csak a gyönyör legyen.
Hol megfeszült, hol engedett a test. A férfi tekintete izzott e gyönyörű asszonyi test látványától. Mindent megtett volna azért minél jobban kiélvezzék az együttlétet.
Az asszony lesiklott a falloszról és kérte kényeztessék egymást, még ne menjenek el, s franciázásra fordult. Mindketten kényeztették egymást. Halk sikolyok, nyögések, sóhajtások, majd mind jobban sűrűsödtek a remegések az asszonynál. Őrjöngött.
- Élvezek még, még kényeztess!Most Te jössz édes festőm. - s háttal fordult, hogy minél mélyebben hatoljon a fallosz hüvelyébe. Kéjesen ringatta csípőjét, a festő pedig csodálta a gyönyörű kerek tomport és egyre gyorsabbá váltak lökései.
- Nem bírom tovább jövök utánad.
A nő fölé hajolva csodálta a szerszámból kilövellő nedvet. A csendet a nő törte meg:
- Hosszú hétvége áll előttünk,- mondta és kacagott, mint a párját hívó gerle.
- Be kell vallanom, valamit. - majdnem hogy egyszerre mondták ,- már az első alkalommal megkívántalak.
Furcsa egy modell és festő kapcsolat lett az övék, a festő is meztelen festett, mikor az asszony meglátta, hogy festőnél a másik ecset is harcra kész teljes átéléssel ő lett a művész.
A portré elkészült, de az akt kép befejezetlen maradt, mert mindig megszakadt, egy bizonyos oknál fogva!
Kapcsolatuk sokáig tartott s egy nap beállított a barátnőjével, hogy ő is szeretne képet, de ez egy másik történet.