Forró erotika




Azt mondják, az elsőt soha nem felejted el. Hosszú évekig nem értettem igazából, hogy ez mit jelent. Azt gondoltam ostobaság, sőt, azt, hogy valaki nyálas, érzelmes, semmitmondó gondolata az egész, amit felkaptak, mert az elsőből általában nem lesz tartós szerelem. Az első óta eltelt körülbelül tíz év és én alig emlékszem rá, szinte soha nem jut eszembe. Mindig, amikor ez szóba kerül, csak hosszú percek után sikerül felidéznem érzéseket belőle, képeket vagy hangokat.
A közelmúltban rájöttem mi az oka. Igazából nem az volt az első. Fizikailag igen, de nem volt valódi. Akkor se érzetem semmit, semmi maradandót és ezért nem érzek most se, ennyi év után. Az első igazi, ami nem csak a testről szólt, ami valódi vágyból fakadt és ami hosszú ideig kínzott, gyötört és megperzselt tényleg maradandó nyomot hagyott. Örökre. Bűnös volt az első perctől kezdve, de gyönyörű is. Az ilyesmi tényleg beleég az ember lényébe, mint az izzó billog, pont olyan hirtelen, és pont olyan tagadhatatlan nyomot hagy.

***

Régen történt, egy olyan életszakaszban, amikor minden intenzív, amikor először szabadulnak fel és őrjítenek meg különböző hormonok: a tini években.
Hogy mikor kezdődött? Azt hiszem az első percben, amikor megláttam. Tizennégy évesen, a középiskola első napján.
Nagyon meleg nap volt, régebben valahogy sokkal jobban elhúzódott a nyár. Emlékszem, hogy milyen komoly volt és lélegzetelállítóan gyönyörű. Közepesen hosszú, sötétbarna haj, tökéletes hullámokkal. Ragyogó világosbarna szemek, olyanok, amelyektől nagyon nehéz szabadulni. Elegáns nadrágkosztüm, feszes és testhezálló. Az egész lénye kitűnt a tömegből, ami az évnyitóra összegyűlt. Sugárzott belőle az intelligencia, pedig nagyon fiatal volt. Mindenki jelentéktelen volt mellette.
Aztán másnap, az első tanítási nap első órájában ő sétált be. Történelem óra, reggel 8-tól. Catherine-nek hívták és ezentúl az életem része volt.
Eleinte nem fordítottam felé különösebb figyelmet. Az általános iskolában nem igazán voltak barátaim, elit sznobok közé jártam, nem kedveltem senkit és engem se kedveltek. A középiskolában viszont nagyon népszerű lettem. A vagány, lázadó bandavezér. Elég hamar körém gyűltek a tipikus "rossz lányok" és nagyon élveztem. Öntudatosabb és érettebb voltam a korosztályomnál és ez vonzotta őket. Boldog voltam és sok barátság máig megmaradt. Sokat buliztunk és ittunk együtt. Mindenféle vakmerő és őrült dolgok csináltunk. Így telt az első két év. Ez idő alatt amikor láttam őt sokszor szerettem volna odamenni hozzá óra után, beszélgetni, megismeri. Vonzódtam hozzá és hevesen vert a szívem, amikor a közelében voltam. Néha az órai anyag miatt váltottunk pár szót kettesben. Nagyon szerettem a történelmet egész életemben és már az óvodában tudtam, hogy régész leszek. A harmadik évtől külön órára jártam hozzá az egyetemi felvételi miatt. Eszméletlen jó tanár volt, azóta se találkoztam hozzá hasonlóval, ezt mindenki szerette benne, viszont elég távolságtartó volt és nagyon szigorú, keményen számon kért mindent, amit elmondott. Ez a távolságtartás, az álarc, amit viselt a sebezhetősége mögött vonzott leginkább. Látni akartam ki ő valójában, ezért összeszedtem a bátorságomat és egyszer, amikor már szinte mindenki hazament az iskolából, a tanárok többsége is, megkerestem az irodában valami aprósággal és végre beszélgetni kezdtünk. Azt hiszem elég manipulatív voltam 17 évesen. Elméséltem neki, hogy nem túl jó a viszonyom a családommal, nehezen tudnak kezelni és egyáltalán nem támogatják azt a szakirányt, amit szeretnék választani. Elég személyes beszélgetés lett, be is ültünk egy üres terembe. Kora estig vele voltam, teljesen elvarázsolt és legnagyobb meglepetésemre felajánlotta, hogy bármikor megkereshetem órák után ha van kedvem vele beszélgetni. Így is tettem, szinte minden alkalmat megragadtam hogy vele legyek. Fokozatosan megnyíltunk egymásnak, a beszélgetések egyre személyesebbek és mélyebbek lettek. Nagyon próbált odafigyelni rá, hogy ne nyíljon meg túlságosan, hiszen a tanárom, de ez, ahogy teltek a hónapok lehetetlen volt. Az álarca darabokra hullott. Idővel minden gondolatomat betöltötte, ebben az időben kezdett népszerű lenni a facebook és a messenger, ezért ott is felvettük egymással a kapcsolatot, ott folytattuk, amit személyesen elkezdtünk, sokszor hajnalig. Észre se vettem és szerelmes lettem, hosszú ideig magamnak se vallottam be, hogy egy nőhöz vonzódom. Néha, amikor a barátaimmal buliztam pasikkal jöttem össze, amikor csókolóztam velük, folyamatosan rá gondoltam, mindig bekúszott a tudatomba az arca, az ajkai, a szemei, majd egyre izgatóbb gondolataim támadtak. Láttam magam előtt a melleit, a gyönyörű formájukat, nem túl nagyok, de egyáltalán nem kicsik. Elképzeltem, ahogy megérintem őket és egyre nedvesebb lettem. Lefeküdtem pár sráccal, nem túl sokkal, nem olyan volt, mint vártam, nem élveztem, egy kicsit se, nem értettem, mit szeretnek annyira a barátaim, csak akkor éreztem izgalmat, ha Catherine-re gondoltam. Az a nő, az egész lényemet rabul ejtette. Ezt már nem lehetett tagadni. Sokszor eszembe jutott, hogy el kellene mondanom neki, vagy abba kellene hagynunk a találkozásokat órák után, de nem bírtam megtenni. Kíváncsi voltam ő hogyan érez. Neki is vannak erotikus gondolatai? Átlagos lánynak gondoltam magam, 160cm, hosszú festett, mélyvörös haj, nagyon sötét, szinte fekete szemek. Átlagos testalkat. Féltem, hogy nem tetszem neki, hiszen ő egy felnőtt nő és eszméletlenül gyönyörű, biztosan azt kap meg, akit csak akar.
Ahogy tovább múlt az idő, a gimis éveim a vége felé közeledtek. Rettegtem tőle, hogy nem láthatom őt minden nap, magamnak akartam, teljesen. Úgy éreztem a lelke már az enyém, de a testét is akartam, annyira akartam, hogy elég volt tanítás közben felemelnie az ujját, hogy elakadjon a lélegzetem és rögtön elképzeltem, ahogy belém csúsztatja. Napokig ez járt a fejemben. Sokszor maszturbáltam és közben róla fantáziáltam. A beszélgetéseink is kezdtek egyre merészebbek lenni, flörtöltem vele és ő viszonozta. Izzott köztünk a levegő, alig vártam, hogy leérettségizzek. Nem akartam úgy semmi valóságosat kezdeményezni, hogy a tanárom.

***

Év végén muszáj volt az érettségikre figyelnem és neki is, mert a vizsgabizottság tagja volt. Eleinte nagyon nehezen viseltem a beszélgetések hiányát, de eléggé lekötött a felkészülés, ezért kibírtam, az egyetemi felvételi fontos volt. Aztán végre vége lett, sikeresen befejeztem a gimit. Csak nyilvánosan tudtunk az utolsó napokban találkozni, ezért a személyes "búcsúnk" elég felszínes lett, ezt nagyon sajnáltam, mert azt terveztem, hogy kettesben leszünk és végre megcsókolhatom, sokat fantáziáltam róla, de ez nagyon nem jött össze. Kezdett eltávolodni tőlem, pont most, amikor végre azt tehetnénk, amit csak akarunk. Vagy pont ezért? Nem értettem és nagyon csalódott voltam. Már nem érdekelt, hogy 12 év van köztünk és az sem, hogy tanár. Sokáig éreztem szégyent és bűntudatot az érzéseim miatt, de már nem bírtam tovább. Hiszen kinek ártunk ezzel? Vonzódunk egymáshoz, évek óta türtőztetjük magunkat, sokszor nagyon nehéz volt, de nem tettem semmit. Erre most lesz távolságtartó?! Nagyon dühös voltam, ezt biztosan ő is érzékelte, mert amikor hazamentem egy üzenet várt tőle.
-Ne haragudj, hogy csak így tudtunk elbúcsúzni, de nagyon sok munkám van még a végzősök papírjaival és el vagyok velük csúszva. Jobb lesz, ha egy ideig nem beszélünk, szerintem neked is kell egy kis idő meg tér. Egyetemre mész az ország másik felére és ez nagy dolog, fontos, azt szeretném, hogy sikeres legyél! Büszke vagyok rád Lara!
Többször is el kellett olvasnom az üzenetét, hogy felfogjam. Őrjöngő düh kerített hatalmába, olyan fajta, amit azelőtt még soha nem éreztem. Elsőre olyan durva választ írtam, hogy magam is meglepődtem rajta amikor visszaolvastam és elkezdtem lehiggadni. Még szerencse, hogy nem küldtem el, ezért csak ennyit válaszoltam:
- Nekem nem távolság kell tőled, hanem valami egészen más és azt hittem tudod.

***

Órákkal később megérkezett a válasz:
- Lara... Pontosan tudom, de ezt nem tehetjük.

***

Kellett egy terv, és nekem volt. A városban, ahol lakott minden évben megrendeztek egy elég nagy zenei fesztivált, ami már évek óta érdekelt. Az egyik barátnőmet is, ezért megbeszéltük, hogy elmegyünk rá. A fesztivál három napos volt, de én rábeszéltem, hogy egy hétre foglaljunk szállást, mert tudok egy kollégiumot, aminek az első két szintjét kedvező áron kiadják a fesztiválozóknak. Szerencsére tetszett neki az ötlet. Ebben a kollégiumban ugyanis Catherine dolgozott másodállásban, nyaranként pedig szinte állandóan elvállalta az ottani éjszakás műszakokat. Figyelt a rendre, és ez pont kapóra jött.

***

Elérkezett az indulás napja, elég sok cuccot összepakoltunk a bőröndjeinkbe. Nagyon izgatottak voltunk, én Catherine miatt is, számtalanszor elképzeltem az arcát, hogy milyen lesz, amikor meglát. Vonattal utaztunk, borzasztó meleg volt, alig vártuk, hogy megérkezzünk. Kicsit el is tévedtünk, mert egyikünk sem járt még ebben a városban, de meglett a kollégium és megkaptuk a szobánkat a második emeleten. Ott, ahol elvileg a felügyelő tanárok szobái is voltak. Azt hittem rögtön össze fogunk találkozni, de nem így történt. Lehet, hogy nem is dolgozik? Többször írtam neki. Kérdezősködtem, hogy mi van vele, de nagyon felszínesen válaszol. Kezdtem elbizonytalanodni.

***

Eljött a fesztivál első napja. A koncertek nagyon jók voltak, este 11 körül értek véget. Egyedül indultam vissza a kolihoz, mert a barátnőm az utolsó koncerten kicsit összegabalyodott egy sráccal és nem akartam zavarni. Nem bántam, jól esett kicsit egyedül lenni a nyüzsgés és a tömeg után. Meg aztán volt is min gondolkodnom. Catherine. Hogy lehet, hogy még egyszer se láttam... pedig már napok teltek el. Kezdtem komolyan aggódni. Persze jó ez a fesztivál, de én elsősorban nem ezért jöttem. Közben vissza értem a kolihoz, nagyon jó fej volt a portás hölgy, megálltam beszélgetni, meséltem neki a programokról, igazán jól szórakoztunk. Ekkor váratlanul megláttam őt, a konyhában lévő automatáknál beszélgetett egy lánnyal. Megijedtem. Gyorsan elköszöntem a portástól és felszaladtam a lépcsőkön. Olyan gyorsan történt minden, nagyon váratlanul ért. Hónapok óta nem láttam és most itt van, éjjel egy kollégium étkezőjében. Felmentem a barátnőmmel közös szobánkba. Le kellett nyugodnom. Úgy döntöttem veszek egy fürdőt, ez segített, már nem voltam annyira ideges. Kezdtek újra bevillanni az erotikus gondolatok. Ahogy ott feküdtem a kádban nem tudtam szabadulni a tudattól, hogy lehet, hogy a szomszéd szoba az övé. Egyre jobban hatalmába kerített a hosszú évekig elfojtott vágy. Kiszálltam a vízből és felvettem egy pólót meg egy rövidnadrágot. Bugyit és melltartót nem. Aztán döntöttem. Lementem a földszintre. A portás érdeklődve nézett felém, úgy tettem, mintha azért jöttem volna, hogy vegyek valamit az automatákból. Vettem egy csokit, majd odamentem hozzá és megkérdeztem, hogy melyik Catherine szobája. Azt mondtam neki, hogy megbeszéltük, hogy benézek, de elfelejtettem hányas szobát mondta. Nem lepődött meg és készségesen elárulta, hogy a 82es szoba az övé. Megköszöntem és elindultam fel a lépcsőn. A szívem a torkomban dobogott, 82es szoba, nem a mellettem lévő, de talán jobb is így. Nem szeretném, ha a barátnőm meglátna, ha közben megérkezik. Nem tudtam uralkodni magamon. Kiszáradt a szám, remegett a lábam. Legszívesebben elfutottam volna, de csak mentem előre. Aztán arra gondoltam, hogy meg kell tennem, mert ha nem bánni fogom egész életemben.
A 82es szoba balra a legutolsó volt a második emeleten. Már percek óta az ajtó előtt álltam remegő kezekkel. Hirtelen ötlettől vezérelve elővettem a telefonomat és elküldtem egy smst Catherine számára:
- Őrülten kívánlak!
Aztán álltam a félhomályban, a kihalt folyosón és vártam. A pecek óráknak tűntek. Hallottam a szívverésem, nagyon erősen vert, kezdtem szédülni, majd végre megérkezett a válasz:
- Ez helytelen.
Ennyi érkezett, nem tudtam mit gondoljak, de azt tudtam, hogy mindenképpen bemegyek. Írni akartam valamit, de csak néztem a telefonomat. Nem tudtam mit kellene. Ekkor jött még egy üzenet. Megnyitottam.
- Felizgatsz, ha a közeledben lennék nem bírnék uralkodni magamon.
Elakadt a lélegzetem, belém hasított a vágy. Forróság öntött el a lábaim között. Válaszoltam:
- Annyira nedves vagyok, érezni akarom a nyelved. Mindenhol a testemen.
Elküldtem. Már gyorsan jött a válasz:
-Érj magadhoz és mondd el milyen, tudni akarom, hogy csinálod, minden részletet mondj el.
Nem bírtam tovább. Felemeltem a kezem és kopogtam. Semmi nem hallatszott a szobából. Nem indult senki az ajtó felé. Lehet, hogy nincs is itt? Újra kopogtam, ezúttal kicsit erőteljesebben.
Végre lépteket hallottam. Teljesen elborított a vágy. Lenyomta a kilincset. Maga felé húzta az ajtót. Aztán kinyílt, teljesen és ő ott állt előttem egy hosszú fehér pólóban, ami a combjáig leért. Nadrág nem volt rajta. Az ajkai kicsit szétnyíltak, de nem találta a szavakat. Én se, csak néztem őt, a halványan átütő melleit a pólón. Aztán a szemébe néztem és tettem egy lépést felé.
- Bemehetek? - kérdeztem.
Még mindig nem mondott semmit és nem is mozdult. Féltem, hogy meggondolja magát. Aztán kissé oldalra fordult és én átléptem a küszöböt. Megálltam mellette, egészen közel hozzá, a testünk szinte összeért. Láttam rajta, hogy keresi a szavakat. Megijedtem, hogy meggondolja magát, hiszen ez így már nem csak üzenet. Már azok is erotikusabbak voltak, mint valaha.
Mielőtt bármit mondhatott volna még közelebb léptem és megcsókoltam. Először alig értem az ajkaihoz, nem húzódott el. Az a pillanat, csodálatos volt. Négy év vágyakozása és izgalma keveredett azzal a rengeteg elfojtással és várakozással. Catherine belenyögött a csókba, éreztem az izgalmát, de feszültséget is, próbálta visszafogni magát, valószínűleg elmenekült volna, ha az eszére hallgat.
-Reméltem, hogy ilyen lesz. Annyira puha és finom. - súgtam.
Éppen csak egy centire távolodtam el az ajkaitól.
-Lara... - kezdte, de ismét beléfojtottam a szavakat.
Hozzányomtam az egész testemet, ő pedig a falnak nyomódott a szűk előszobában. Az ajkaink újra összefonódtak, ezúttal sokkal szenvedélyesebben. Átdugta a nyelvét a számba, annyira finom volt. Felvettük egymás ritmusát, hol gyorsabb, hol lassabb ütemet tartva. Közben átvette az irányítást, egyre szenvedélyesebben csókolt. Én többször belenyögtem a csókba. Amikor megéreztem a kezét a hátamon, benyúlt a pólóm alá, megérintette a meztelen bőrömet, ettől teljesen elvesztettem az eszem. Hirtelen elvette a kezét és eltolt magától pár centire.
- Folytassuk? – kérdezte. Láttam, hogy megváltozott a légzése, szinte levegőért kapkodott.
- Igen! – feleltem és vártam. Azt akartam hogy ő tegye meg a következő lépést.
Ekkor mögém lépett és becsukta az ajtót, hallottam a zár kattanását is. Megfogta a kezem, fény csak a belső helyiségből szűrődött ki, de így is láttam a vágyat a szemeiben, összekapcsolódott a tekintetünk. Azt hittem beljebb akar vezetni, de ehelyett a kezem az egyik mellére húzta. Közben végig a szemembe nézett, én elkezdtem kényeztetni pólón keresztül, éreztem a megkeményedett bimbót a tenyeremben. Hangosan felnyögött, de a szemét végig az enyémbe fúrta. Azt hittem felrobbanok. Minden képzeletemet túlszárnyalta, amit akkor éreztem. Nem bírtam tovább. Ráhajoltam a bimbójára és pólón keresztül a számba vettem. Belemarkolt a hajamba és még jobban magához szorított. A szabaddá vált kezemmel benyúltam a pólója alá és megmarkoltam a fenekét, bugyi nem volt rajta. Hallottam, hogy megváltozik a hangszíne, még kifejezőbb lett. A hajam még mindig a kezében volt, finoman feljebb kezdte húzni és én követtem a mozdulatot. Újra az ajkait éreztem a számon, a testével elkezdett beljebb tolni a helyiségben, a száját közben nem vette le az enyémről, fokozatosan haladtunk beljebb a hálószobába, de ez csak akkor tudatosult bennem, amikor elvesztettem az egyensúlyom és a következő pillanatban már háton feküdtem az ágyán. Feljebb csúsztam, hogy ő is jobban elférjen. Rátérdelt az ágyra és egyre jobban közeledett felém, majd rám ült. A pólója felcsúszott a derekára, de a gyűrődések miatt nem láttam a lába közötti részt. Újra csókolózni kezdtünk és éreztem, hogy közben lassan mozgatja az ágyékát, feljebb emeltem a combom és hozzányomtam. Végre éreztem, nedves volt... nagyon nedves. Megfogam a pólóját és levettem róla. A teste gyönyörű volt, nem láttam még semmit, ami ennyire szép lett volna egész életemben. Ő is megragadta az enyémet. Azonnal felültem és már le is került rólam, ahogy végigtekintett rajtam, szinte égetett a tekintete. Gyengéden az ágyra lökött a vállamnál fogva és ráhajolt az egyik mellemre. A szája körbe vette a mellbimbómat, majd a nyelvével izgatta. Istenem! Csodálatos volt! Hullámokban tört rám a forróság. A másik kezét becsúsztatta a nadrágomba. Amikor megéreztem az ujjait a puncimon, azt hittem rögtön elélvezek, hangosan nyögdécseltem az érintésétől, de még nem akartam, hogy vége legyen. Próbáltam visszatartani az orgazmust. Kihúztam a kezét a nadrágomból és a számhoz emeltem az ujját. Végig nyaltam rajta. Éreztem a saját ízem. Elmosolyodott. Láttam, hogy tetszik neki. Fogtam a kezét és az ágyékához nyomtam. Hátravetette a fejét és mélyen felnyögött. Együtt simogattuk a puha bőrt. Hihetetlen látvány volt, nem bírtam levenni a tekintetemet a kezeinkről. Még többet kívántam belőle, a nyelvemmel akartam a csúcsra juttatni. Neki is hasonló gondolatai lehettek, mert így szólt:
- Vedd le a nadrágod! A hangja parancsoló volt, pont mint az órákon.
Leszállt rólam, én pedig engedelmeskedtem. Catherine végignyalt a nyakamon, majd a lábam közé hasalt. Éreztem a leheletét és a csókjait a combomon. Aztán megéreztem a nyelvét a csiklómon. Határozott volt és követelőző. Már nem voltam ura a testemnek. A csípőmet ösztönösen mozgattam a forró nyelvének játékára, majd hatalmába kerített a mámor. Nem bírtam tovább. Belemarkoltam a hajába és hatalmasat élveztem, úgy tűnt örökké fog tartani, mintha a mennybe kerültem volna. Aztán lassan kezdtem visszatérni a szobába.
Catherine a combomat csókolgatta, remegett a lábam. Ránéztem. Mosolygott, láthatóan elégedett volt.
- Gyere ide! – mondtam, majd megcsókoltam.
Átfordítottam, úgy, hogy most ő feküdjön a hátán.
Fölötte voltam. A hasát puszilgattam. Gyorsan haladtam lefelé. Az egyik kezemmel a lába alá nyúltam, hogy hozzáférjek a puncijához. Éreztem az illatát, újra felizgultam. Annyi mindent szerettem volna csinálni vele. Aztán finoman megérintettem a csiklóját a nyelvemmel, majd rátapasztottam a számat egy gyengéden szívni kezdtem. Azok a hangok, amik elhagyták az ajkait! Csodálatos volt. Betöltötték az egész szobát.
Körözni kezdtem a nyelvemmel a csiklója körül. Éreztem a mozdulataiból, hogy közel van a csúcshoz. Egy kicsit lejjebb csúsztam és a hüvelyénél kezdtem izgatni, aztán belenyaltam. Fenséges íze volt. Buja és édes. Ezzel egy kicsit elhúzhattam az orgazmust, de nem sokáig. Hallottam a nyögéseiből, hogy teljesen elvesztette az eszét, erősen zilált, hullámzott a mellkasa. Visszatértem a csiklójához, de az egyik ujjammal elkezdtem simogatni a szűk nyílását. Szinte azonnal elélvezett. Az egyik kezével a lepedőt szorította, a másikkal az egyik mellét markolta. Neki is hosszúra nyúlt az orgazmus, majd éreztem, hogy elernyed a teste. Mellé feküdtem és belecsókoltam a nyakába. A szemembe nézett, még látszott a pillantásában a gyönyör, amit átélt. Annyira szép volt. Hihetetlen, hogy végre megtörtént. Ahogy néztem őt még többet akartam! Felemeltem a kezem, hogy újra hozzáérjek, de ekkor kopogtak az ajtón.

***

Nagyon megijedtem, annyira nem illett oda az a zaj, szinte sértő volt. Ő is megrémült. Azonnal felült az ágyon. Valaki újra kopogott és ezúttal beszélt is.
- Catherine! Nyisd ki én vagyok! – azt hiszem a portás hangja volt.
Ránéztem az éjjeliszekrényen álló órára. Hajnali fél 2 volt. Mi a fenét akarhat Catherine-től?
Ő közben felpattant és a kis fürdőhöz sietett. Onnan már köntösben lépett ki. Az ajtóhoz ment, hallottam, hogy kinyitja. Csendben várakoztam a félhomályban. Nagyon hevesen vert a szíven az ijedség miatt. Nem akartam, hogy ez a nő meglásson, féltem, hogy be akar jönni.
Ismét meghallottam a hangját:
-Szia! Bocsánat, hogy zavarlak, de gond van a negyediken. Azt hiszem fel kell menned. Az egyik lány iszonyatos hisztit rendezett. Most is kiabál a szobatársával. Az egyik vendég telefonált nekem.
- Azonnal megyek, csak felveszek valami mást. – hallottam Catherine válaszát.
- Köszönöm. – mondta a portás.
Hallottam, ahogy ismét becsukódik az ajtó. Catherine visszajött a szobába és rám nézett. Zavart láttam a szemiben és mintha lett volna még valami. Talán szégyen?
- Muszáj felmennem – mondta.
Nem feleltem. Közben elkezdett felöltözni.
- Jobb lesz, ha te is mész – folytatta, majd hirtelen megtorpant és kérdőn nézett rám.
- Tényleg… hogy jutottál ide? Honnan tudtad melyik a szobám? – kérdezte.
Elmosolyodtam. Eszembe jutott, hogy nem hagytam az ajtóban szóhoz jutni.
- Az 53-as szobában vagyunk Anna-val. A fesztiválra jöttünk, legalábbis ő arra jött. A szobaszámodat megkérdeztem a portán és az a kedves hölgy, aki már annyira nem is szimpatikus elmondta, nem kellett sokat győzködni – feleltem.
- Akkor tényleg menned kell – a hangja furcsán csengett, de láttam, hogy mosolyog.
Felvettem a nadrágomat és a pólómat, majd követtem az ajtóhoz, tudtam, hogy dolga van és mennie kell, de elbizonytalanodtam. Nem tudtam mi lesz ezután. Nem akartam, hogy kinyissa az ajtót. Pedig az a pillanat egyre jobban közeledett. Ő is tétovázott.
- Lara – kezdte halkan. Szeretném, ha ez köztünk maradna, nem akarom elveszíteni az állásomat.
- Tudod, hogy nem ártanék neked szándékosan. Én se szeretném, hogy mindenki erről beszéljen.
Mikor látlak újra? – tettem fel a kérdést, ami végig az eszembe járt, onnantól fogva, hogy meghallottam a kopogást.
- Nem tudom – felelte alig hallhatóan, majd lenyomta a kilincset.

***

Körülnézett a folyosón, majd szólt, hogy nincs kint senki. Kimentem utána. Annyi mindent szerettem volna mondani, de nem volt rá idő. Mindketten zavartak voltunk kissé.
Catherine gyors léptekkel elindult a lépcső felé, én követtem. A szobánk is abban az irányban volt. Ahogy közeledtünk felé, tényleg hallatszott valami fentről. A felfelé vezető lépcsősor előtt megtorpant.
- Catherine – kezdtem, de nem hagyta, hogy folytassam.
- Jó éjszakát – mondta és elindult felfelé.
Én álltam ott pár percig, annyira gyorsan történt minden. Próbáltam rendezni a gondolataimat és az érzéseimet, de hamar feladtam a próbálkozást.
Én is a szobám felé vettem az irányt, előkerestem a kulcsomat majd benyitottam. Láttam, hogy ég a villany. Anna a fürdőben volt. Tehát már hazaért. Erre nem számítottam, azt hittem csak reggel jön vissza. Bementem a szobába és a saját ágyamra vetődtem. Néztem a plafont. Anna hamar kijött, biztosan hallotta, hogy megérkeztem.
- Merre voltál? – kérdezte bazsalyogva.
- Nem voltam álmos, beültem egy bárba pár lánnyal, akikkel visszafelé találkoztam – hazudtam.
Nem szeretek hazudni neki, de megígértem, hogy nem derül ki a dolog.
- És te? – kérdeztem, azt hittem csak reggel jössz.
- Hát elmentem azzal a sráccal, mi is beültünk egy bárba. Csókolóztunk, de borzasztó volt. Már sokkal hamarabb akartam jönni, de elég nehéz volt lerázni – felelte.
Egy ideig beszélgettünk az estéről, de elég kínos volt, ezért úgy tettem, mintha nagyon fáradt lennék. Ő tényleg az volt, ezért hamar lekapcsolta a villanyt és gyorsan elaludt.
Én órákig forgolódtam. Catherine-re és a csodás éjszakára gondoltam. Felidéztem minden pillanatát többször is.
Vajon ő is rám gondol? Mi lesz ezután? Nem tetszett a szégyen, amit a szemében láttam mielőtt elváltunk. Aztán, valamikor, a hajnal első sugarainak derengésében, én is zavaros és nyugtalan álomba merültem.



Szexi fotók, pornó képek


Leszbi cicák 2.     Két kézzel fogja a faszt     Fekete nő meztelen pinája     Borostás punci     

Nagy mellű tinilány     Leszbikusok szexelnek, szájra ülés     Szép fiatal lány és a fasz     Mellbe dugás latex cuccban