A domina titkai
Kisminkeltem magam, éles, fekete kontúrt rajzoltam a szemem köré és bársonyosan vörös rúzzsal hangsúlyoztam telt ajkaimat. A hajamat feltűztem, tudva, hogy most nem lesz rá szükség. Hiszen, tulajdonképpen, térdtől fölfelé bármit viselhettem volna, őt egyáltalán nem izgatja.
Doriant nem a munka hozta számomra, de végül, amikor kiderült a lábak iránti végtelen vonzódása, akkor úgy érezte, hálásnak kell lennie – anyagiakban is – azért, amit megengedek neki, amit teszek vele, így aztán csatlakozott vendégeim sorához. Amikor először járt nálam és már nem mint privát szeretők találkoztunk annyira sikerült elengednie és felizgatnia magát, hogy tíz perc alatt vége is lett. Később aztán mindig egy kicsit tovább húztam a dolgot és ma már szinte kitöltöttük az időt a játszadozással. Természetesen, nekem is nagyobb tapasztalatom volt abban, mit is kíván, mit vár el valaki, akit csak a női lábak érdekelnek, így aztán megtanultam hogy húzzam fel és tartsam az élvezés határán és mikor engedjem neki és mi módon a befejezést.
Miközben ezek jártak a fejemben belebújtam a fekete, nagy szemű neccharisnyába, arra pedig felhúztam a combközépig érő, fűzős, az orránál nyitott tűsarkú csizmámat. A harisnyatartóval fixáltam a harisnyát a combomon, majd leültem még egy utolsó cigire, mielőtt megérkezik. A lábamat közben közel tartottam a fűtőtesthez, hogy egy kicsit megizzadjon, mert ez volt az első dolog, ami Doriant totál lázba tudta hozni. Amikor megérezte, ahogy az izzadtság kipárolog a lábujjaim közül néha annyira beindult, mintha drogot szippantott volna. Ezen először mindig jót mulattam magamban, de később megszoktam és elfogadtam. Már nem taszított annyira.
Alig, hogy elnyomtam a cigit már csengettek is. Lassan odasétáltam az ajtóhoz, kinyitottam és Dorian már most nem bírt magával. Térdre vetette magát előttem és ahogy hátrébb léptem, hogy becsukjam mögöttünk az ajtót, úgy jött utánam négykézláb. Szerette volna elérni a lábujjaimat és megcsókolni őket, de amikor erre készült én mindig felemeltem a lábam és megint hátráltam egy kicsit. Így jutottunk be a szobáig, ahol – bár totál fölöslegesen – azért letakartam egy lepedővel az ágyat. Azonban, inkább a kényelmes forgófotelbe telepedtem, a lábamat feltettem kinyújtva a nagyjából egy méter magas polcra mellettem és vártam, hogy Dorian levetkőzzön. Közben, akárhányszor próbált a közelembe jönni kinyújtottam a kezemet és megakadályoztam benne.
Amikor már csak nadrágban és pólóban állt előttem, akkor intettem hogy ereszkedjen térdre előttem.
-Lassan közelebb jöhetsz! – súgtam és ő, mint egy lelkes kiskutya négykézláb araszolt pár lépést, pontosan a polc előtt megállva. – Megengedem, hogy lenyalogasd a csizmám sarkát, mert engedelmes, jó fiú voltál! – azzal az egyik csizmámat közelebb húzva magamhoz pont úgy állítottam meg, hogy elérje ha kinyújtja a nyelvét. Nem is késlekedett, csillogó szemekkel kezdett a cipőm tisztogatásába, közben láttam, hogy a keze remeg és már majdnem magához nyúlt alsónadrágon keresztül, mikor a hangom ostorként csattant – Ne merészeld! – tudtam, ha most odanyúl, akkor perceken belül vége lesz, utána pedig hallgathatom unalmas áradozását arról, milyen tökéletes szerető vagyok.
Percekig szórakozott a cipőmmel miközben én újabb feladatokon agyaltam a számára. Nem szerettem előre kitalálni a forgatókönyvet, mert olyan sokszor volt már nálam, nem akartam, hogy az egész rutinszerűvé váljon. Így aztán mindig a spontán kedvemnek engedelmeskedve kényszerítettem a teendőkre.
-Rendben, most pedig dugd vissza a nyelved a szádba, elő ne merd venni! – a vállára tettem azt a csizmát, amit már szépen letisztogatott, majd a másikat is. – Egy-egy kezeddel végigsimogathatod egészen az ujjam hegyétől a csizma száráig a lábamat. De CSAK a kezeddel! – szigorítottam, hiszen most, hogy megérezte a lábam szagát már minden vágya az lesz majd, hogy minél alaposabban kiélvezhesse, ezt azonban nem szándékoztam megadni neki ilyen könnyedén. Az ujjai nedvesen tapadtak a cipőm bőréhez és kis, csikorgó hangokat adva csúsztak egyre feljebb. Láttam a szemében a kísértést, hogy mohó szája is kövesse őket, de tudta, hogy ő jár rosszul, ha megszegi a parancsomat. Ezért engedelmesen folytatta a kutakodást miközben a nadrágja elején egy nedves folt kezdett megjelenni. Tudtam, hogy rengeteg előváladékot termel az izgalmi folyamatban, szóval nem aggódtam, hogy esetleg elélvezett volna. Hagytam megint egy kis ideig ezzel játszadozni és tudtam, hogy a bőr érintése, a szagok, azért ilyen izgatóak a számára, mert anno, réges-régen imádott a cipőszekrényben aludni és egyik délután, amikor ott ébredt fel, akkor megtörtént az első “baleset” vele, és onnantól fogva minden erotikus vágya összekapcsolódott a használt cipők és az izzadt láb szagával. Miután ezt elmesélte nekem sokkal megértőbb lettem az irányában, hisz végülis ez egy olyan fétis, ami nem árt senkinek és igazából nem tehet róla.
Dorian a hétköznapi életben egy határozott, ügyes, okos férfi volt, de emiatt a kis “apróság” miatt nagyon nehéz volt neki őszinte élvezetet lenni a szexben. Természetesen, csodálatos családja volt, két gyereke és egy remek felesége, de úgy gondolta, ez, amire vágyik annyira mocskos, hogy nem akarja vele megszentségteleníteni az otthonát. Ezért keresett olyan lányokat, akik mindenféle kötöttség és elvárás nélkül benne voltak a játékban. Amióta engem megtalált nem is nagyon járt el máshoz. Tudta, hogy itt önmaga lehet anélkül, hogy nevetség tárgyává válna és ez megnyugtatta és felizgatta egyszerre.
Közben, hogy ne szokjon hozzá túlságosan egyféle dologhoz, megint változtattam egy kicsit.
-Most, Dorian, nagyon lassan elkezdheted kifűzni a csizmámat. Először a bal aztán a jobb. Lassan! – nyomatékosítottam megint és úgy ujjongott ettől, mint egy gyerek karácsony reggeli ajándékbontogatás közben. Ez a feladat az apró fűzők és a rengeteg lyuk miatt annyira lefoglalta, hogy közben a merevedése visszaállt félkemény állapotba, így egy kicsit megkönnyebbülhettem. Szerettem volna neki minden alkalommal újabb és újabb élményt adni, ezért ami őt boldoggá tette, az engem is.
Amikor mindkét lábammal végzett a sarkára ült és összecsapta a két kezét:
-Gyönyörű lábaid vannak úrnőm! – nézett rám áhítatosan én pedig elmosolyodtam, majd az egyik nagylábujjamat a szájába csúsztattam. Mohón szopogatni kezdte és láttam, hogy már megint kezd emelkedni a nadrágja, így gyorsan kihúztam belőle. Csalódottan mordult egyet, de aztán nem tiltakozott tovább. Egy kicsit kivártam, majd a másik lábamat tuszkoltam a szájába. A kezével is mohón utána kapott, mire én dühösen felcsattantam és előrehajolva lekevertem neki egy pofont:
-Ki mondta, hogy a kezedet használhatod!? – mire engedelmesen kiengedte a szájából az ujjamat a kezét pedig a háta mögé fonta. – Ezért most büntetést érdemelsz! – folytattam szigorúan, majd belemarkoltam a hajába és lenyomtam a padlóra a fejét. Oldalra fordította az arcát én pedig az egyik lábammal ránehezedtem a hátára, a másik lábamat pedig olyan távolságba tettem a fejétől, hogy a szagát érezhette, de a nyelvével nem érhette el. – Maradj teljesen mozdulatlan! – kiáltottam rá, mire összerezzent.
-Igenis Úrnőm, bocsáss meg, hogy engedetlen voltam! – hagytam így szenvedni nagyjából tíz percig, tudtam, hogy közben megint lenyugszik majd egy kicsit. Olyan befejezést szántam neki, amit még nem sokszor csináltunk, nekem is gyakorolnom kellett, viszont annyira intenzív volt ,hogy pár perc után mindig el is szállt tőle.
-Rendben, elég lesz! – szálltam le róla – Most pedig menj az ágyhoz, vedd le a nadrágod és háttal támaszkodj a falnak úgy, hogy a kezed a hátad mögé szoruljon. Ülj nagy terpeszben! – már sejtette, hogy mi következik ezért gyorsan és hatékonyan követte a parancsaimat. Amikor elkészült én is az ágyra ültem, vele szemben, majd a farkát a két lábam közé vettem és elkezdtem simogatni, masszírozni velük. Kéjesen nyögdécselni kezdett és azonnal kőkeményre merevedett, szóval, hogy ne húzzam tovább az időt, egy kicsit gyorsítottam a mozgásomon, miközben a lábujjaim egészen a makkja tetejéig felcsúsztak. Alig pár mozdulat múlva felhördült, behunyta a szemét és teleélvezte a harisnyás lábamat, ami még mindig a farkát szorította.
Amikor lenyugodott elengedtem és gyorsan kimentem mosakodni a harisnyát a szennyes tartóba dobva rögtön. Mikor visszatértem, immár köntösben és papucsban ő is letörölgette magát és felöltözött. Tudtam, hogy utál idegen helyen fürdeni, majd otthon rendbe teszi magát. Így aztán néhány perc beszélgetés volt már csak hátra a családról, majd az ajtóig kísértem, arcon csókoltam és útjára engedtem.